A sütőtök három arca

Naszóval, ezt akkor azzal kezdem, hogy a sütőtök saját termés. De úgy ám, mint korábban a kínai kel: magról nevelgettem palántát, onnan meg a sütőtök rengeteget, aminek az eredménye végül pár nagyobb és pár kisebb tök lett.

Bálint gazdáról időközben lemondtam, ugyanis tanácsait követve egy lukba 2-3 magot tettem, mondván jó esetben egy kikel. De aszentségit, itt mind úgy gondolta, hogy növény akar lenni, nekem meg nem volt szívem kidobni a palántákból egyet sem. Mert melyik legyen? A kicsit gyengébb, esélyt sem adva a megerősödésre? Szó sem lehet róla. Mind földbe került, elfér a kertben simán, idén még úgyis csak pár dolgot tudtunk ültetni. Ekkor még nem sejtettem: ennek bizony komoly következményei lesznek...

De a csatát nem a sütőtök kezdte, hanem a kertben random helyeken megjelenő paradicsomok, amik kezdetben aranyos kis palánták voltak, később meg... Először a komposztálón. Majd egy régebben használt tűzrakó mentén. Az átköltöztetett medence helyén. Végül az épp erőre kapó padlizsán palánták között. Jaj de cuki, hagyjuk ott! Aha. Pár hét alatt simán túlnőtte a padlizsánt, ami aztán egész nyáron szégyellősen meghúzódott az árnyékában. És ekkor oldalról támadott a sütőtök is, szép alattomos módon bekúszott... nagyjából mindenhova, beterítve a "vetemény" nagy részét. Nem tudom a mángold (ami azóta is vígan hozza csodás leveleit, számos örömet szerezve ezzel - itt is egy finom halas receptem hozzá) hogy élte túl a csapást, de annyi bizonyos: a padlizsánnak esélye sem maradt. Az elfajult növény-háborúnak A. vetett véget valamikor október elején: a paradicsom bokrokról lementette a zöldeket is, savanyúság készült belőle, leszüretelte a sütőtököket. A padlizsánt még egy kicsit hagyta élni, ami nagy meglepetésében elkezdett virágozni. De ekkor már késő volt.

Száz szónak is egy a vége, amekkora felhajtást csapott maga körül a sütőtök, annál kevesebb termést hozott. Jelen esetben ez nem is olyan nagy baj, mert: 1.) sok időnk nem volt idén a kertre a felújítás miatt, és legalább ahol nőtt, ott a gaz nem maradt meg; 2.) már a harmadik sütőtökös fogásnál tartunk az elmúlt két hétben, előttünk van még legalább kettő, és ennyi elég is lesz idén. Lássuk is a három receptet, nehogy elunjátok magatokat a végére.

1. A klasszikus: kókusztejes-fűszeres sütőtök krémleves

Hozzávalók:

• 1 sütőtök
• 1 konzerv kókusztej
• 1 lila hagyma
• fűszerek: só, bors, curry, gyömbér
• alaplé (nekem szerencsém volt, mert a hétvégi marhahúslevesből még maradt lé)
• feltét szerintem ehhez dukál, ezúttal pirított tökmag volt, de a hűtőben ott vártak pirításra a bacon kockák is, csak ahhoz már nem volt kedvem. Igazán remek hozzá a garnéla is, ha valamivel puccosabb az alkalom.

Így készült:

Az apróra vágott hagymát olajon (lehet, hogy olíva volt, vagy vaj) megpirítottam, majd a felkockázott sütőtököt hozzá adtam, nagy lángon, folyamatos keverés mellett sütöttem, nem főztem. Amikor a sütőtök jellegzetes, az otthon melegét idéző illata felszabadult és a textúrája érzékelhetően megváltozott, akkor nyakon öntöttem a kókusztejjel és kisebb lángra kapcsoltam. Átforrósodás, pár rottyanás után érkeztek a fűszerek. Ehhez sose tudok mennyiséget írni, nem szoktam vele spórolni, legyen annak az ételnek rendesen íze. Így is még utána kellett picit fűszerezni a végén. De aki izgul, az fokozatosan fűszerezze, kóstolja, fűszerezze, kóstolja, főleg az ilyen domináns fűszereknél. Alapléből viszonylag kevés kellett már bele a végén, de ez is ízlés kérdése, ki mennyire szereti sűrűn. Itt jönne az a rész, hogy amikor szépen összeért minden a levesben, egy botmixerrel krémesítjük. De nekem nincs botmixerem, sose volt, mindent a késekkel rendelkező robotgépbe dobálok, így tettem ezzel is, szuperkrémes lett.

Itt még hozzáteszem, hogy a fent leírt hozzávalók persze nincsenek kőbe vésve, ez csak egy jól bevált verzió. Ezt a levest nagyjából bárhogy lehet variálni. Az imént Anyával beszéltem, aki nagy sütőtök rajongó, szezonban hetente egyszer biztosan összedob egy levest. Ő, amikor rohanós, vagy pont hogy lusta verzióban csinálja, akkor simán megfőzi a tököt, bármivel fűszerezi, és egy löttyintés tejszínt ad hozzá. És mivel a sütőtököt vagy szereti valaki, vagy utálja, ezért annak aki szereti, még ez a legegyszerűbb verzió is ízlik. Aki meg nem, annak úgyse fog. Én gyerekkoromban mindig megkóstoltam, amikor Anya sütött, mert olyan jó illata volt. Aztán mindig rájöttem, hogy sajnos mégse szeretem. De ez már a múlté.

2. Saját fejlesztés: sütőtökös "tortilla"

Hozzávalók - csupa maradék, az előző napi ebédből, így alapvetően macerásnak tűnhet, de így nem volt az. 

• két maréknyi felkockázott sütőtök
• két maréknyi főtt krumpli
• felkockázott bacon (ami a leveshez ment volna amúgy)
• egy lilahagyma
• 3 tojás
• egy olyan keverék, amivel korábban a héjában sült krumplit töltöttem meg, csak hát maradt belőle: vaj, reszelt sajt, tejszín, petrezselyem. Ez lecserélhető simán valamilyen sajtra, lereszelve, darabolva, de azért ez a krémesebb verzió igen jól passzolt a tetejére.
• só, bors

Így készült:

A bacon kockákkal indítottam, serpenyőben pirítás. Aztán jött a felkarikázott hagyma, majd rádobtam a sütőtököt is. Az elvárás ugyanaz, mint a leves esetében volt, a tök kicsit szottyos és illatos legyen. Ezután jött a főtt krumpli. Meg a só, bors. Belegondolva, ha nem lett volna eleve kéznél főtt krumpli, akkor nyersen az elején került volna bele, vagy egyáltalán nem, hanem kicsit több tök. Amikor a krumpli is átmelegedett, mitöbb pirulni kezdett, akkor került bele a 3 felvert tojás. Jól el kell egyengetni a hozzávalókat, hogy minden jusson mindenhova, mert ezután már nincs kevergetés, max toszogatás. Amikor már majdnem kész volt a lepény, rákanalaztam a sajtos keveréket, felkaptam a spájzban két sajtos stanglit és tálaltam.

3. Másik saját fejlesztés: sütőtökös "chili con carne"

Hozzávalók:

• 1 kicsi sütőtök
• 30-40 dkg darált marhahús
• 1 lilahagyma
• 1 fokhagyma (kertből, szóval kicsi, a kínaiból mondjuk 2 gerezd)
• 1 konzerv vörös bab
• 1 konzerv paradicsom
• felkockázott bacon
• pár karika kolbász
• fűszerek: só, bors, római kömény, fahéj, gyömbér

Így készült:

Vaslábosban. A baconnel és a kolbásszal kezdtem (aláraktam egy kis kacsazsírt, hogy ne ragadjon oda, de olaj is jó), rá a lilahagyma, majd a fokhagyma. Pár keverés, és már ment is rá a darált marha.  Viszonylag nagy lángon dolgoztam. Világosra pirítottam a húst és rádobtam a felkockázott sütőtököt is, majd egyből a fűszereket. Úgy éreztem, itt az a lényeg, hogy minden íz mihamarabb bekerüljön a játékba, később úgyis lesz idejük összeérni. Ennek megfelelően keverés, paradicsom konzerv, keverés, babkonzerv. Fedő rá, lassú tűz, 30 perc. A chili a kertből volt, bitang erős, narancssárga, kis mérgében összegyűrődött forma, úgyhogy fakultatív volt a fogyasztása.

***

Ez volt a három eddig, de a sütőtök-termésből van még kettő. Mi legyen velük? Gyanús, hogy az egyikből pite lesz, de a másikra a megfejtéseket várjuk a szerkesztőségben.