Tudományos, pontosabban gasztro-kulturális kísérletet folytattam. Ha már egyszer hosszabban értekeztem róla, megkóstoltam az Újházi Ede nevével fémjelzett fröccsöt. Azt kell, hogy mondjam, a művészúrnak voltak igen jó húzásai a gasztronómia területén, ez azonban nem tartozik közéjük. Az Újházi-fröccs két deci fehérbort (olaszrizling az ide való választás) és egy deci jégbe hűtött kovászos uborka levet tartalmaz. A legenda szerint Újházi azért itta így boros italát (fröccsnek én nem nevezném, ebből a szempontból szigorúak az elveim: a fröccs az bor meg szóda valamilyen kombinációja, de buborék az tuti van benne), mert “így többet lehet a borból meginni”.
Lássuk hát a kísérlet tanulságait:
- Egyszer mindent meg kell kóstolni. Van, amit csak egyszer.
- Ha már valaki rászánja magát a kísérletre, javaslom a teszt-italt az eredetinél kisebb mennyiséggel, az arányokat megtartva létrehozni. Például lefelezve. Bőven elegendő volt a kísérethez egy deci bor és fél deci uborkalé.
- A bor ízét elveszi, de hogy több bort lehet-e így meginni, sosem fog számomra kiderülni, így a mondás mibenlétét sem sikerült megfejteni - az ízre és/vagy az alkohol szintre vonatkozik-e?
- Az első korty igen biztatónak tűnik, ezért a poharat nem szabad letenni, hanem inkább egyhúzásra meginni, mert ha már egyszer elengedtük a poharat, a folytatásra elég nehéz rávenni magunkat.
- Mindezek ellenére becsülettel megittam.
A kísérlet apropója pedig az volt, hogy ma elkészült az idei első kovászos uborkám. A fenti kép tavaly készült, akkor több kisebb üvegben csináltam, most pedig egy nagyban. Négy nappal ezelőtt raktam üvegbe, és most is, mint eddig mindig, végig izgultam az erjedési folyamatot. Örömmel jelentem, hogy nagyon jó lett, fűszeres, kapros, fokhagymás, roppanós, lédús.
A recept előtt még felhívom a figyelmet arra a fontos tényre, hogy a közhiedelemmel ellentétben a kovászos uborkát nem a tűző napon kell erjeszteni, hanem inkább félárnyékban. De azért meleg időben. Én például folyton pakolgatom arrébb a nap állásának megfelelően, így eddig mindig jól sikerült.
Hozzávalók:
- 2,5 kiló uborka - fürtös, vagy kovászolni való néven fut. 5 literes üveghez ennyi kellett, de pont - eggyel több már nem fért volna az üvegbe.
- 2 csomag kapor - jó nagyok, nem az az áruházi csoffadék.
- 1 szelet kenyér - most rozs volt itthon, de fehérrel is sima ügy.
- 6 gerezd fokhagyma
- 3 teáskanál mustármag
- 3 teáskanál bors
- 3 teáskanál koriander mag
- 6 babérlevél
- 3 liter víz
- 3 evőkanál só
- + idei bónusz: 2 kiskanál a húsvétkor eltett ecetes tormából - olvastam valahol, hogy szoktak beletenni friss tormát, és mivel a miénk elég lassan fogy, ugyanis leszakítja az agyat már pár szál is, gondoltam teszek az uborkába, had fogyjon. Első kóstolásra nem éreztem ki az ízét, így ártani biztos nem ártott.
Először a vizet a sóval feltettem főni, mert azt meg kell várni, hogy legalább langyosra hűljön. Az uborkákat nagy edénybe tettem, és olyan fél óráig áztattam, majd kefével folyó víz alatt jól meg is sikáltam mindegyiket. Aztán előkészítettem őket sorsuk beteljesedéséhez: mindegyik uborkának levágtam a két végét, és négy oldalon, az egyik végről indulva hasadékokat vágtam bele, de nem teljesen a másik végéig, hogy egyben maradjon. Leírva elég béna, inkább mutatom, mi a cél - egyik végén ilyen nyitott, a másikon zárt:
Az üvegbe pakolás meg így volt: alulra tettem egy csokor kaprot, a fűszereket és a fokhagymát. Rá egy réteg uborkát, de állítva ám, hogy rendesen elférjenek. Egy sor (oszlop) uborka után jött a másik csokor kapor, majd a többi uborka, szintén állítva. Tetejére a szelet kenyér. Végül felöntöttem a sós lével úgy, hogy egy uborka se lógjon ki a vízből. Tányér a tetejére, ki a kertbe a megfelelő hely(ek)re.
Érdemes azért odafigyelni rá a 3-5 nap alatt is: napsütés és félárnyék ügyben, meg a vizet pótolni kell néha. Maradt a sós léből, így azzal öntöttem fel később is. Az utántöltést követően nyilván kifut, de nem kell megijedni, pláne nem leönteni róla a levet, ez így teljesen oké. És hogy mikor van kész? Úgy érzésre - ha már látszólag nem “forr”, és az uborkák sem tűnnek nyersnek.
Amikor ma késznek nyilvánítottam, kihalásztam az uborkákat az üvegből, dobozokba helyeztem, rájuk öntöttem a leszűrt levet. Ami nem fért a dobozokba kóstoltam, majd a hűtőbe tettem mindent. És ekkor jött a borzalmas ötlet a fröccsel és Újházival...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése