Szenzációs négyes: mángold, hal, fokhagyma, zakuszka

Hajnali 5:45 van, vasárnap, hosszú hétvége közepe. A. mindig azt mondogatja, milyen jó lenne egyszer megnézni a napfelkeltét. Most majdnem sikerült, de túl korai még, csak dereng alul az ég. Legalább világos van, ez is nagy szó. A rendes napfelkeltét már Szigetújfalu mellett suhanva észlelem, lesek oldalra vezetés közben, hátha jobban látom. De jó lenne megállni, és küldeni a kedvesemnek egy képet, hogy lássa ő is milyen szép. De nincs rá idő, oda kell találnom 7-re a stúdióba. Tökölnél kezd az arcomba világítani, szerencsére rajtam kívül senki nincs az úton ilyenkor, csakazértis a közepén megyek.

Elkezdődött a nap, öltözők, stúdió, folyosó, büfé, próba, rossz felé kanyarodtam, felvétel, keresem a ruhaosztályt, kávé, ne kapcsold ki a vasalót, hol vannak a táncosok, leállunk, kimentem cigizni, próba, úristen de hamisan énekel, kiszakadt a nadrágja, így nem megyek ki a színpadra, ruha osztály megoldja. Mint mindent.

De! Alapvetően a mángoldos alaszkai tőkehalról akartam írni, csak egy picit elkalandoztam. Elsőre mazsolás-répás rizzsel tálaltam. Aztán másodszorra is megcsináltam, akkor zakuszkás kuszkusz volt a köret. 

A mángolddal azért tennék egy kis kitérőt. Volt már ugye korábban a kínai kel, ami az első növény volt, amit magról ültettem, megnőtt, megettük (ráckevei csirke). A mángold is hasonlóan startolt, de ahelyett, hogy egy alkalommal élvezhettük volna munkánk “gyümölcsét”, ez a zöldség azóta is folyamatosan terem, mi meg időről-időre valamihez felhasználjuk. Mert ha a külső nagy leveleit leszedjük, a kisebbeket pedig ott hagyjuk a csokorban, akkor egy idő után azok lesznek a nagy levelek, és jönnek új kisebbek. És ez így megy addig, amíg még nő, vagy meg nem unjuk.

A mángold leginkább a spenótra emlékeztet. Szóval én nem hiszem, hogy valaha megunom. Simán olíva olajjal és fokhagymával párolva. Omlettben. Főzeléknek. Köretnek. Bárhogy. Vagy alaszkai tőkehallal.

Hozzávalók - itt mennyiségeket nem nagyon írok, mert egyrészt nem emlékszem, másrészt pl. nem tudom mennyi mángoldot szedtem:

• Hal - szerintem bármilyen filével jó lehet, fél-1 kiló, kockára-csíkokra vágva, kicsit besózva, citromlével meglocsolva 
• Fokhagyma - kis kertiből kettő fej, durvára vágva
• Mángold - egy nagy lábosnyi, felcsíkozva. Pont úgy működik, mint a spenót, pucolás-mosás közben: úristen mennyit szedtem, sose érek a végére; főzés közben: ó, csak ennyi?
• Olíva olaj, só, bors, (chili)
• Másodszorra 4-5 evőkanál zakuszkával, illetve pár löttyintés fehérborral is megküldtem

Így készült:

Első körben érdemes előkészíteni mindent, mert nagyon-nagyon gyorsan elkészül a kaja. A mángold, ha kerti, akkor még alaposabb figyelmet igényel mosás közben. Föld, gaz, kisbogár, bármi előfordulhat. Nincs annál rosszabb, mint amikor jó az illata, jó az íze, de ehetetlen, mert a fog alatt ropog a figyelmetlen mosás miatt hátramaradt föld - jó esetben.

Tehát, ha minden előkészítve: wokba olíva olajat, arra a fokhagymát. Aztán a mángold, több részletben, mert elsőre úgyse fér bele. Aggodalomra semmi ok, másodpercek alatt összeesik a töredékére. Aztán jöhet a fűszerezés, ízlés szerint. Itt lehet még trükközni - én a zakuszkát vetettem be, de lehet tejszínnel, vagy bármilyen ízhatással kísérletezni. A halnak kb 3 perc (se) kell, így akkor került bele, amikor már a terítéssel is megvoltam.

A köreteket (mazsolás répás rizs, zakuszkás kuszkusz) most nem írom le külön, mert már amúgy is három hete írom ezt posztot. Lehet, hogy egyszer sor kerül egy kedvenc köretek bejegyzésre, addig is, ha valakit feltétlenül és most érdekel, jelezze kérem a “szerkesztőségben” :)