A sertéscomb a közelmúltban bejárta a médiát keresztbe-kasul. Mindenkinek lett róla véleménye, kapott hideget-meleget. Mondhatni híres lett. Engem különösebben nem foglalkoztatott a téma, általában nem az ára miatt veszek egy húst, ha a fejembe veszek valamilyen projektet, hajlandó vagyok messze túllőni az ésszerűség büdzséjén is. Kivéve ha épp csóróság van. Mondjuk most az van. Ettől teljesen függetlenül szeretek sertés combot venni, mert mgbízható a minősége, sose nyúlt még mellé a hentes, és jó dolog egyben, lassú tűzön, hosszú órák alatt megsütni. Hidegen vékonyan szelve, és melegen főételnek, vagy feltétnek is pöpec.
Ahogy azt már beharangoztam a napokban, a férjem szülinapi bulijára készültem egy két kilós darabbal. Hogy majd szépen lassan megsütöm, amíg mi elmegyünk valami matiné programra napközben, kettesben, először, mióta megszületett a kislányunk. Minden le volt szervezve. Comb a hűtőben pihent. A bulit meghiúsította a covid, a vendégség elmaradt, a két kiló hús megmaradt. Íme tehát három recept, amiben a mára híres/hírhedt sertés combot használtam, öt napig ettük, mégse untuk meg.
Ahogy egyben sütöttem volna
Só, fokhagyma, pár levél rozmaring a tetejére, alá egy kevés víz. Vas edényben, letakarva, 150 fokon egy-másfél óra (kb 70-80 dekás volt a hús darab). A végén 200 fok, csak a pirítás végett, pár perc.
“Rizseshús”
Az idézőjel a bulgurnak szól, ugyanis rizseshús jellegű étel lett ez, csak hát nem rizzsel. A húst már korábban, a háromfelé osztásakor felkockáztam, a bulgurt megfőztem előre, így gyorsan meg is lett a fogás, mint egy főzős műsorban, pakoltam a lábosba az odakészített cuccokat: hagymát pirítottam, meg fokhagymát is, lehúzva a tűzről ment bele pár kanál pirospaprika, majd a hús. Kicsit pirítottam, aztán egy pohár vízzel fellocsoltam. Nem sokkal később beleborítottam egy tál vegyes mirelit zöldséget - ezt a gyerek miatt, bár emlékeim szerint végül egy falatot sem evett belőle. Mikor minden elkészült, fokozatosan adtam hozzá a kész bulgurt, hogy ne csússzanak el az arányok. Utálom, ha a rizseshúsban vadászni kell a húsra, vagy ha túl száraz, így pedig pont jó lett.
Túrós-pórés rakott
Ehhez hús szeleteket használtunk - tulajdonképpen a férjem rakta össze végül, mert a kislányunkat kicsit megviselte a kurvacovid és extrán szüksége volt rám. A tepsi aljára krumpli karikák kerültek, rá a hús, még egy sor krumpli, majd tejföllel és túróval elkevert póréhagyma. Az egyes szintekre só is. Letakarva nagyjából egy órát sült 180 fokon, a végén még pirult 20-30 percet fólia nélkül. Semennyire nem lett fotogén, se a tányér, se a tepsi. De az íze kiváló volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése