Az első hét hónap

Mostanában sokszor elhagyta a számat: azok, akik angyali mosollyal az arcukon, hasukat simogatva csinálják végig a kilenc hónapot, hazudnak. Vagy bitang szerencsések. Mit szerencsések, a kiválasztottak! Vagy szimplán csak fiatalok, edzettek, fittek, nincs mögöttük egy rétestészta hosszúra nyúlt “tinédzserkor”. Nos, ez nem én vagyok. 

Régen az asszonyok negyven évesen már nagymamának készültek, mostmeg szülnek. Ha terveztem is valahogy, biztosan nem úgy, hogy minden leletemen és orvosi vizsgálaton meg legyen jegyezve: az anya idős kora miatt az meg az. Viszont most, hogy ezt dobta a sors, én vagyok a legboldogabb a világon. Mégis lesz egy gyerekünk! Eleve úgy voltam vele, hogy ha az van megírva, akkor jönni fog, ha meg nem, akkor nem, de én biztosan nem fogok semmmilyen orvosi beavatkozással tenni az ügy érdekében. Már picit lemondtam róla, és természetesen ekkor érezte úgy a kishölgy, hogy eljött az ő ideje. Pont, amikor beütött egy munkahelyi-magánéleti válság, és nem mellesleg egy világjárvány. Hát ez van. Előbbinél valószínűleg leraktam egy olyan terhet, ami úgy nyomta a lelkem, hogy nem is tudtam róla, az utóbbi pedig… hát nyugis, fesztivál-, buli- és jövésmenés-mentes nyarat ígért, és lett is. Sőt, az első három hónapban ugyebár szinte szó szerint karanténban voltunk, a hányingeren kívül semmilyen külső inger nem ért.

Vagyis voltam a legboldogabb, egészen addig, amíg el nem kezdődött a szívások sora. Van egy könyvem, ami kilenc fejezetben a kilenc hónapról szól, minden fejezet előtt felsorolva, hogy milyen “mellékhatásokkal” lehet számolni. Van akinél előfordul, de van aki a hírét se hallja. Hát én hallom, hallottam mindnek, jó hangosan. A. azt mondta, hogy a terhesség olyan mintha beteg lennél, folyton van valami galiba, vagy amitől félni lehet, kell. Mondjuk még sosem ájultam el, pedig az is a listán van. Jó, egyszer majdnem.

Nade! Miután az első és második trimeszter összes nyűgjét és paráját magam mögött hagytam, lélekben felkészültem a boldog és gondtalan harmadik trimeszterre. Aztán jött a 26. heti vércukor terhelés. Genetikailag eleve rossz lapokkal indultam, plusz életmód, súly, miazmás. De itt világossá vált, hogy az utolsó három hónapot a GDM, azaz a gesztációs diabétesz mellitus, azaz a terhességi cukorbetegség bűvöletében töltöm. Mostanra kiderült, hogy az inzulinos fajta. Eleve elég para, hogy most komolyan nem ehetek azt és amikor akarok, de az ujjamba döfködött egyik típusú kütyü, és a hasamba döfködött másik, sokkal parább típusú kütyü, lássuk be eléggé kiakasztó. Abba most nem megyek bele, hogy ennek a terhességi cukorbetegségnek milyen következményei vannak, lehetnek, mert egyrészt rohadtul elegem van saját magam paráztatásából, másrészt ez egy kajás blog, ahol nem nyavalygást, hanem számomra vicces történeteket és recepteket szoktam közölni. Általában. Ettől azért most kissé eltérek.

Első nekifutásra azt gondoltam, ugyan már, mi az nekem, betartani pár szabályt, sok húst meg zöldséget enni, minimális pék cucc, tészta, ilyenek. De ez a dolog korántsem erről szól. Hogy mik a főbb irányvonalak, azt gyorsan összefoglalom: 

• Mindig ugyanabban az időpontban kell enni, ami reggel 7-kor indul, és pontban 3 óránként követik a további étkezések: tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, utóvacsora. 
• Az étkezések előtt, és utána egy órával vércukor szintet kell mérni (ujj megszúr, kis kütyüvel, tesztcsíkkal megmér). Az értékeknek akkor örülünk, ha kaja előtt 5.5 alatt van, kaja után meg 7 alatt. Ha ezt nem sikerül abszolválni, akkor valamit nem jól csinálok - elég sok minden befolyásolja az értéket: nyilván alapvetően az,  hogy mit eszünk, de ott a mozgás, a folyadék mennyiség, a stressz, a frontok, stb.
• Az egésznek az eleje kísérletezéssel zajlik: neked személy szerint mi viszi fel a cukrod. Mert nincs két egyforma szervezet, tehát nincsenek bevált receptek. Van aki ehet teljes kiőrlésű kenyeret, vagy paradicsomot, vagy zabpelyhet, van aki nem. Nálam természetesen úgy alakult, hogy kuka az összes pékáru (még a korpovit keksztől is felmegy a cukrom), szinte az összes tejtermék, a kertből szedett, ízes, egy éve erre az ízre vágyom paradicsom is. A gyümölcsök meg eleve elég tiltó listások. Bamm. Ez a legnagyobb kínszenvedés. A kísérlet része a mozgás is, nekem az vált be, hogy reggeli után lenyomok egy óra jógát vagy pilatest, este és reggel belövöm az inzulint, és akkor az úgy nagyjából egész napra helyén tartja a cukrom. Eddig. 
• Meg van határozva, hogy napi hány gramm szénhidrátot (ch) ehetsz, és ezek hogy vannak elosztva az egyes étkezésekre. Vannak a gyors és lassú ch felszívódású kaják, ebbe most bele sem megyek, de erre is figyelni kell. Mindennek nézni kell a szénhidrát és cukor tartalmát. Amiben cukor van (és ennek vannak nagyon trükkös nevei is), az kuka. Egészen meglepő dolgokban is van cukor, amire elsőre nem is gondolnád. Mondjuk kb. mindenben. Egy bevásárlás dupla, de inkább tripla ideig tart, mert minden új dolognak el kell olvasni a szénhidrát tartalmát és az összetevőit. Ha otthon hagytam a szemüvegem (az esetek 90 százalékában), akkor inkább tripla ideig tart a vásárlás. Vagy "a francba, majd A. megeszi, ha mégse jön be" felkiáltással simán a kosárba kerül.
• A 22-es csapdája az egészben az, hogy az nem jó megoldás, hogy jó, akkor nem eszem szénhidrátot. Mert terhesen muszáj enni. Ha nem eszel, akkor jön valami másik para, ami a ketonnal van összefüggésben, de nekem egyelőre pont elegendő ennyi izgalom, hogy a cukor miatt aggódjak, majd a mindeféle laborok úgyis jelzik, ha más miatt is izguljak. 

Beléptem egy terhességi cukorbetegség csoportba, ami eleinte komoly függőséget jelentett, kb. csak azt olvastam, de szerencsére mostanra kigyógyultam belőle. Persze volt, hogy segített a diéta kialakításában, de ott aztán szétparáztatják az embert. Mindenki kurvára ért mindenhez, és leginkább lebaszni szeretik a kétségbeesett, kezdő cukros kismamákat. Olyan mérési értékekkel vizionálnak inzulin terápiát, amilyeneket én csak szeretnék elérni. De mivel nekem egyelőre sem a háziorvosom, sem a nőgyógyászom, sem egy dietetikus nem mondott ilyet, úgy döntöttem inkább hiszek nekik, mint a vészmadár cukros anyukáknak. Jövő héten meg vár rá a diabetológia, ott eldől a sorsom. A sorsom azóta eldőlt, kapom az inzulint, de egy-két szúrással több már meg se kottyan, pláne ha beválik majd...

Hát most itt tartunk. Gondolom beszélhetek többesszámban, hiszen érezhetően ketten vagyunk. Sőt, már Józsi, a Kerekzátony révésze is többes számban beszél velem. Józsit kedvelem. Mostanra kevés olyan napszak van, hogy a kis alien a hasamban nem szeretné a tudomásomra hozni a jelenlétét. Mit is mondhatnék. Elég nehéz. Jellememből fakadóan mindig is jól mentek ezek a kötelező dolgok, szabályok követése. Vagy várjál? Ja, nem... De most olyan vagyok mint egy kiscserkész. Minden reggel fél 7-kor kelek, inzulin beadás, vércukor mérés, reggeli, aztán egy óra "sport" (ha a jóga pandázást annak lehet nevezni), vércukor és vérnyomás mérés, tízórai készítés, előtte-utána mérés, ebéd készítés, előtte-utána mérés, ha van idő/kedv egy óra mozgás megint, uzsonna készítés, előtte-utána mérés, vacsora készítés előtte-utána mérés, inzulin beadás, utóvacsora. Kb. az egész napom erről szól. Soha nem foglalkoztam ennyit az étkezésemmel. 

De! Annyi előnye biztosan van a dolognak, hogy nem fogok dupla akkorára nőni, mint ami benne volt a pakliban. Próbálok változatosan étkezni, mert az jó a kismajomnak odabent, de azért eléggé meg van kötve a kezem a lassú felszívódású szénhidrátok terén, amit a nap nagy részében fogyasztanom kell. És mivel végre sikerült belőni valamennyire a mérési adataimat, rohadtul nincs kedvem sokat kísérletezni, ezért mostanában a "kedvenc" kajáim a zabpehely és a bulgur. Nem mondom, hogy magában, de azért na. Szóval, na, azért...

• reggelire zabpelyhes omlett, zöldségekkel
• tízóraira chia puding - leginkább magában, mandulatejjel, mert sajnos nem gyümölccsel, néha mandulával és diabetikus lekvárral. Vagy répa valami maggal.
• ebédre bulgur valami zöldséggel (természetesen nekem nem mindegy mivel), natúr hússal vagy hallal (a natúrt értsd szó szerint)
• uzsonnára mondjuk mandula tejes zabpehely, de ez a legalkalmasabb napszak a kísérletezésre, "édességekre", szóval itt lehet próbálkozni a gyümölcsökkel, diabetius édességekkel (például felfedeztem, hogy a nektarin nem viszi fel a cukrom, halleluja)
• vacsorára pedig egy tál saláta, valami olyan felvágott, amiben nincs se cukor, se burgonya/ kukorica keményítő (egyelőre egyet találtam, a gluténmentes paprikás pulykamell sonka), esetleg sajt, és hogy meglegyen a kötelező szénhidrát (merthogy a felsoroltak közül semmi nem számít bele a napi kötelezőbe), pár szelet Finn Crisp. Ez ilyen teljes kiőrlésű, nagyon vékony, roppanós, keksz-szerű cucc, amit egyelőre meg bírok enni és nem okoz kilengést. És itt kell megemlítenem új felfedezésem, a császár szalonnát. Amúgy is szerettem, de most...!

Alapvetően elég büszke vagyok magamra, meg egyelőre nem olyan szörnyű a helyzet (azért kíváncsi vagyok egy hónap múlva mennyire fogok okádni a zabpehely gondolatától is), mert finomakat és jókat eszem, egy-két mellényúlás kivételével. Szóval álljon itt most pár aktuális kedvencem, nem csak terheseknek, nem csak fogyókúrázóknak ajánlva, mert ezek tényeg finomak!

Ez itt épp egy bulguros-sajtos omlett, kalifornia paprikás salátával, zéró cukor mandula tejes kávéval. Ezt, és ennek a zabpelyhes verzióját váltogatom, ami a zabpehely megpirításával kezdődik. Zöldség nagyon fontos, minden étkezéshez muszáj enni, akkor is ha kivagy tőle. Az utóbbi pár napban nekem például kizárólag a savanyú káposzta jön be, az összes többitől már rosszul vagyok. Vagyis hát az összes többi az az uborka, mert a zöld salátákon kívül most kb. csak azt ehetek.

Nektarinos chia puding. Ebben az a jó, hogy ha már egyáltalán nincs kedved sem enni, sem az ételkészítéssel foglalkozni, akkor csak összeöntöd a magokat egy kis cukor mentes mandula tejjel, és pár óra alatt kapsz egy ilyen űrhajóskaja jellegű izét, amit pikk-pakk belapátolsz. Pár kevéssé derűlátó napomon ez volt a megmentés tízórai és uzsonna vonalon, egészen addig, amíg utána nem olvastam: a chia magból az ajánlott adag - nem terheseknek is - csak 15 gramm. Nálam meg kétszer 30 mentette volna meg a napi szénhidrát helyzetet. Szerencsére elég hamar utána olvastam, így már inkább csak minden második nap eszem 15 grammot.

Ó, ez nagyon jó volt! Saját készítésű hamburgert csináltam a két unokaöcsémnek, magamnak meg összedobtam a kedvenc joghurtos padlizsán salátámat, amit a giroszosnál lehet kapni. Emlékeim szerint itt derült ki, hogy sajnos a paradicsomot sem viseli jól a cukrom.

Ez valami natúr sertés, zöldséges barnarizzsel, kovászos uborkával. Hát ez ilyen klasszikus fogás, a hús bármilyen lehet, a barnarizs lehet bulgur is, a zöldség vegyes, egyedül a koviubi a saját, ami nem pótolható mással.
 

Home office, kapkodós: grillezett tofu, salátával. Paradicsom tiltás előtti idő (p.t.e.i). Fontos, hogy mindenre kerüljön olaj-féle bőven, mert az lassítja a szénhidrátok felszívódását, így a salátákat is jól meg kell locsolni oliva olajjal. Mondjuk ahogy ezt a kaját elnézem, a cukros csoportban biztos jól leszidnának, mert ebben aztán kb. semmi szénhidrát nincs, gyanítom ez a fotó még a számolós előtti időszakból került ide. De természetesen ha egy tál bulgurral lenne még kiegészítve, akkor te mondjuk biztos megfulladnál, de a csoport elégedett lenne.

Ez elég komplex: megvan benne a szükséges szénhidrát, zöldség, hús, tejtermék (a tejfölt nem kell számolni, és nem is tiltó listás, mint a joghurt), és még egy kis cukormentes csoki is jutott, mandulatejes kávéval. Mennyei.

Egy újabb vegyes-zöldséges, bulguros fogás, ezúttal sült lazaccal. A köreten ismét tejföl, mert mostanában már csak úgy csúszik a bulgur rendesen, egy nem szaftos kajával. Jé. Egyébként ez is elég jó gyors, home office kaja, nagyjából 10 perc alatt megvan. A trükkje: a bulgurt előre meg szoktam főzni, rizsfőzőben 4-6 adagot kiszámolva, bedobozolva, így mindig már csak azt kell kitalálni, hogy mivel egyem, mibe keverjem. A zöldség és a lazac mirelit volt, szóval azoknak kellett csak a 10 perc.

Ebéd fogásból a végére hagytam a kedvencem. Savanyúkáposztán sült oldalas (bulgurral). Az oldalasnak nem kell semmi fűszer, csak só és egy csomó fokhagyma. Azt hiszem a hagymaféléket is számolni kell, de ezt már tényleg leszarom, már bocsánat. Bulgur meglocsolva egy kis oldalas szafttal (zsírral), ez így egy rendes diétás fogás! De tényleg!

Uzsonna, sok GDM-es kismama kedvence, mert itt lehet kamu édességeket enni. Én nem vagyok oda ezekért, és ilyenkor már egyáltalán nincs kedvem se sütögetni, se úgy egyáltalán az evéssel foglalkozni, úgyhogy maradnak az egyszerű, de bevált ételek. Mint például ez a fahéjas zabkása, nektarinnal.

Vagy a mai felfedezésem, a cukor mentes gyümölcs joghurt, pirított pekándióval. Uzsonnára vagy ok ez a gyümölcs joghurt, vagy az inzulin jótékony hatása ez már, de tökéletes cukrot produkáltam vele, éljen!

Vacsorához nem találtam jó fotót, ez ugyanis csak elméletben tűnt bombajó ötletnek, de a gyakorlatban sajnos úgy szállt el tőle a cukrom, mint a malomkő Toldi kezéből. A saláta a szokásos, vegyes, tejfölös már ez is, olívaolajas. A palacsintából egy darab készült, kizárólag zabliszttel és szódával. Rajta reszelt sajt és tejföl, egyik sem számolós. Mondjuk minimalista jellegéhez képest rohadt finom volt, és pont egy óráig (vércukor mérésig) felüdítő élménye a változatosságnak.  

Nos, azt hiszem egyelőre ennek a végére értem, nem régebben készül ez, vagyis alakul át folyamatosan, mint 29 hete, azaz több mint hét hónapja. Azt hiszem a legfixebb része mindig is az első bekezdés volt, és az akkor se változtott volna, ha kivárom a publikálással a kilenc hónapot. Az okosok azt mondják, hogy szülés után, a méhlepény távozásával ez a terhességi cukorbetegség is a múlté lesz, de vigyázat, mert ez bizony bepillantást enged a következő 5-10 évébe a kismamának. Hát nekem nincsenek illúzióim, inkább 5 az az év, mint 10. De szerencsére mire megszületik a kislányunk, már olyan penge leszek szénhidrát számolásban, termékismeretben, inzulin-ügyekben, hogy 1. én osztom majd a kismamákat a csoportban (biztosan nem), 2. nem kell majd leírnom folyton az egyenletet a saját adagom vs 100g mennyi szénhidrátot tartalmaz (a csomagolásokon mindig az van megadva, hogy 100 gramm mennyit tartalmaz), 3. ha egy picit odafigyelek szülés után is, akkor talán kitolom én ezt 10 évre is, mire újra szembejön (persze nem olyan szigorú diétával mint most, mert azért egy jó nagy pohár vörösbort már most nagyon szívesen leküldenék).

Ezúton kívánok kitartást minden kismamának, sok sikert a szüléshez, a GDM-es anyukáknak meg hatalmas ölelést és jó kevés stresszt, mert az biztosan feviszi a cukrot! Ugyanezeket magamnak is a következő két és fél hónapra.