Kezdem az elején, mert úgy az igazi.
Tél vége felé elhatároztam, hogy rendes kertész leszek, saját kezűleg fogom palántázni a dolgokat, természetesen a paradicsomot is. Egyik napról a másikra ellepték a konyhát a kis, felcímkézett cserepek. Kecskeméti, Lugas F1, Marmande, San Marzano, piros és sárga koktél, nagy olasz. És az hagyján, hogy befoglalták a konyhát, egész nap pakolgattam őket jobbra-balra, hogy folyton a legjobb helyzetbe kerüljenek, a nap járását figyelembe véve. Először fóliával letakarva léteztek, hogy a megfelelő hőmérsékletet biztosítsam nekik. Majd amikor kibújtak a földből a kis palánták, fólia le, jöhet a napsütés. Spriccelős flakonnal "locsoltam" őket, hogy véletlenül se bolygassam meg a kelleténél jobban a föld textúráját.
Az egy dolog, hogy a konyhapulton ettünk hetekig, illetve a reggeli, délutáni, esti program a palánták logisztikai hadműveleteivel zajlott, de hogy az ígéretes kezdet után alig maradt értékelhető növény, ami rendesen kifejlődött a kertben, az egyenesen felháborító. Kevés volt a fény a napsütötte konyhánkban, kevés volt a reggeli-esti locsolás, túl száraz volt a levegő, vagy talán túl párás, hideg volt, vagy túl meleg? Nem fog kiderülni. Ugyanis ez volt az utolsó, hogy a palántákkal bíbelődtem, legalábbis ekkora mennyiségben biztosan nem vágok neki jövő tavasszal. Nagyjából 20-30 paradicsommal, paprikával és uborkával startoltunk, és a kertbe végül maximum 10 került ki, és ebből jó ha három eljutott odáig, hogy megerősödjön és termést is hozzon aztán. Ellenben a szintén palántáról ültetett brokkoli, karfiol sikeresen túljutott a tavasz nehézségein, és végülis a kertben erősödtek meg.
Amíg én figyeltem a satnya kis palántáimat a kertben, hogy vajon túlélik-e a következő zuhét, addig kedvenc piacunkon szépen sorban megjelentek a néniknél az erős, kicsattanó, ígéretes palánták. Így aztán mérgemben (meg amúgy is) elkezdtem felvásárolni őket. Paprika, paradicsom, uborka. Most a paradicsomról fogok a továbbiakban beszámolni, vagyis arról, hogy a nagyon durván finom, lédús, ízes paradicsommal mit lehet kezdeni, ha annyi terem a kertben, amennyi nálunk. Mert termett.
1. A klasszikus - Dragomán Györgyöt idézve:
"A kifli legyen nagyon friss, szinte langyos. Az olívaolaj legyen nagyon jó, fűízű, zöld-ízű, fanyarkás. A paradicsom legyen szinte édes a napfénytől. A kés legyen nagyon éles. A sóvirág francia legyen, a mozdulatok, amelyekkel a kiflit felvágjuk, meglocsoljuk olajjal, a paradicsomot felszeleteljük és a kiflikre halmozzuk, a sót a paradicsom szeltekre szórjuk és a kiflit a szánkhoz emeljük, legyenek gyorsak, elszántak, mohóságtól vezéreltek."
Én mondjuk vajjal sokkal jobban szeretem, és inkább így:
2. A paradicsom lekvár
Ez az egyik legegyszerűbb, leggyorsabb, eltarthatóság szempontból pedig számomra egyelőre a legbiztonságosabb mód. Itt már megírtam részletesen.
Az egy dolog, hogy a konyhapulton ettünk hetekig, illetve a reggeli, délutáni, esti program a palánták logisztikai hadműveleteivel zajlott, de hogy az ígéretes kezdet után alig maradt értékelhető növény, ami rendesen kifejlődött a kertben, az egyenesen felháborító. Kevés volt a fény a napsütötte konyhánkban, kevés volt a reggeli-esti locsolás, túl száraz volt a levegő, vagy talán túl párás, hideg volt, vagy túl meleg? Nem fog kiderülni. Ugyanis ez volt az utolsó, hogy a palántákkal bíbelődtem, legalábbis ekkora mennyiségben biztosan nem vágok neki jövő tavasszal. Nagyjából 20-30 paradicsommal, paprikával és uborkával startoltunk, és a kertbe végül maximum 10 került ki, és ebből jó ha három eljutott odáig, hogy megerősödjön és termést is hozzon aztán. Ellenben a szintén palántáról ültetett brokkoli, karfiol sikeresen túljutott a tavasz nehézségein, és végülis a kertben erősödtek meg.
Amíg én figyeltem a satnya kis palántáimat a kertben, hogy vajon túlélik-e a következő zuhét, addig kedvenc piacunkon szépen sorban megjelentek a néniknél az erős, kicsattanó, ígéretes palánták. Így aztán mérgemben (meg amúgy is) elkezdtem felvásárolni őket. Paprika, paradicsom, uborka. Most a paradicsomról fogok a továbbiakban beszámolni, vagyis arról, hogy a nagyon durván finom, lédús, ízes paradicsommal mit lehet kezdeni, ha annyi terem a kertben, amennyi nálunk. Mert termett.
1. A klasszikus - Dragomán Györgyöt idézve:
"A kifli legyen nagyon friss, szinte langyos. Az olívaolaj legyen nagyon jó, fűízű, zöld-ízű, fanyarkás. A paradicsom legyen szinte édes a napfénytől. A kés legyen nagyon éles. A sóvirág francia legyen, a mozdulatok, amelyekkel a kiflit felvágjuk, meglocsoljuk olajjal, a paradicsomot felszeleteljük és a kiflikre halmozzuk, a sót a paradicsom szeltekre szórjuk és a kiflit a szánkhoz emeljük, legyenek gyorsak, elszántak, mohóságtól vezéreltek."
Én mondjuk vajjal sokkal jobban szeretem, és inkább így:
2. A paradicsom lekvár
Ez az egyik legegyszerűbb, leggyorsabb, eltarthatóság szempontból pedig számomra egyelőre a legbiztonságosabb mód. Itt már megírtam részletesen.
3. A paradicsomszósz
Ezzel kapcsolatban még mehet az izgulás, sima száraz dunszttal tartósítottam, majd meglátjuk. Mintha tésztához készítettem volna a szószt, a paradicsomot jól összeturmixoltam, friss fűszerekkel (bazsalikom, oregano, zsálya, rozmaring), fokhagymával, sóval-borssal, cukorral összefőztem, majd sterilizált üvegekbe töltve került a dunsztba 1-2 napra, amíg ki nem hűlt. Most a spájz polcon van, majd rá kell néznem.
4. Az aszalt paradicsom
Ezt nagyon szeretem, régi álmom volt, hogy magam is készítsek. Pár (sok) éve neki is futottam egyszer nyáron, szimplán a napot használva az aszaláshoz, de az nem sikerült, bepenészedett a pár nap alatt. Idén sütőben csináltam, remek lett, az elkészítése pedig rém egyszerű: a paradicsomokat el kell felezni, a zöldjét kivágni, sütőpapírral borított tepsire rakni. Lehet (száraz) fűszerezni is, de egy ilyen ízes paradicsomnál teljesen felesleges, én csak füstölt tengeri sóval szórtam meg. Aztán következik a sütőben aszalás, ami annyit tesz, hogy sok-sok órán keresztül, kb 70-90 fokon aszaljuk. Mondják azt is, hogy fakanállal érdemes kitámasztani a sütő ajtaját, hogy távozzanak a gőzök, de én ezt nem csináltam, óránként úgyis ránéztem. Nem tudom pontosan hány órát aszalódott, de valamikor 10-11 körül raktam be, és este 9 körül vettem ki. Megéri az időt, mert tényleg bombajó lett. Később hirtelen felindulásból beszereztem egy aszaló gépet, de az egyelőre a paradicsom esetében nem vált be, inkább chips hangulata lett a dolognak, ami nekem nem igazán tetszik...
Ezzel kapcsolatban még mehet az izgulás, sima száraz dunszttal tartósítottam, majd meglátjuk. Mintha tésztához készítettem volna a szószt, a paradicsomot jól összeturmixoltam, friss fűszerekkel (bazsalikom, oregano, zsálya, rozmaring), fokhagymával, sóval-borssal, cukorral összefőztem, majd sterilizált üvegekbe töltve került a dunsztba 1-2 napra, amíg ki nem hűlt. Most a spájz polcon van, majd rá kell néznem.
4. Az aszalt paradicsom
Ezt nagyon szeretem, régi álmom volt, hogy magam is készítsek. Pár (sok) éve neki is futottam egyszer nyáron, szimplán a napot használva az aszaláshoz, de az nem sikerült, bepenészedett a pár nap alatt. Idén sütőben csináltam, remek lett, az elkészítése pedig rém egyszerű: a paradicsomokat el kell felezni, a zöldjét kivágni, sütőpapírral borított tepsire rakni. Lehet (száraz) fűszerezni is, de egy ilyen ízes paradicsomnál teljesen felesleges, én csak füstölt tengeri sóval szórtam meg. Aztán következik a sütőben aszalás, ami annyit tesz, hogy sok-sok órán keresztül, kb 70-90 fokon aszaljuk. Mondják azt is, hogy fakanállal érdemes kitámasztani a sütő ajtaját, hogy távozzanak a gőzök, de én ezt nem csináltam, óránként úgyis ránéztem. Nem tudom pontosan hány órát aszalódott, de valamikor 10-11 körül raktam be, és este 9 körül vettem ki. Megéri az időt, mert tényleg bombajó lett. Később hirtelen felindulásból beszereztem egy aszaló gépet, de az egyelőre a paradicsom esetében nem vált be, inkább chips hangulata lett a dolognak, ami nekem nem igazán tetszik...
5. A zöld paradicsom lekvár
Tavaly savanyítottam a zöld paradicsomot, de az egy év leforgása alatt világossá vált, hogy nem vagyunk nagy savanyúság fogyasztók - akkorák biztos nem, amennyi zöld paradicsom lett tavaly. És idén is. Úgyhogy más mód után néztem, így lett az első másfél kilóból lekvár. Szokásos dzsem főzési móddal, citrommal, gyömbérrel, barnacukorral. A főzés része annyiban változott, hogy a zöld paradicsomot apróra vágás után legalább 2 órán keresztül főztem. A végeredmény kóstolása és nagyjából 6 kiló zöld paradicsom még hátra van.
6. A koktél paradicsom befőtt
Nos, itt látszólag eléggé rezeg a léc, bár az elgondolás hibátlan volt. Nem tudom már hol olvastam a receptet, de pontosan a leírtakat valósítottam meg: koktél paradicsomok, fokhagyma és bazsalikom sterilizált üvegekbe került, felöntöttem vízzel, majd nedves dunszttal kezeltem (hideg víz lassan felforralva, abban még 10-15 percig fürdőzve, majd abban kihűlve). Sajnos a napokban kis buborékokat fedeztem fel a befőttes üvegekben, tartok tőle, hogy ez szépen nekiáll nekem forrni. A buborék semmiképp sem jó jel. Szóval ezt a megoldást egyelőre nem javaslom, majd ha kiderült mi van, módosítom az álláspontomat.
Hát, nagyjából ennyi volt az idei paradicsom szezon. Kivéve az említett sok kiló zöld paradicsomot, és szerencsére a hűtőben még jól ellevő, utolsó, friss, leszedett darabokat - mondjuk 3 kiló. Tanulságok levonva: paradicsomból jó, ha ilyen sok van, a bolti paradicsomot egye akinek két anyja van, a palántázással felesleges magunknak bajlódni, illetve ezzel a dunszt dologgal még jobban össze kell barátkoznom.
Tavaly savanyítottam a zöld paradicsomot, de az egy év leforgása alatt világossá vált, hogy nem vagyunk nagy savanyúság fogyasztók - akkorák biztos nem, amennyi zöld paradicsom lett tavaly. És idén is. Úgyhogy más mód után néztem, így lett az első másfél kilóból lekvár. Szokásos dzsem főzési móddal, citrommal, gyömbérrel, barnacukorral. A főzés része annyiban változott, hogy a zöld paradicsomot apróra vágás után legalább 2 órán keresztül főztem. A végeredmény kóstolása és nagyjából 6 kiló zöld paradicsom még hátra van.
6. A koktél paradicsom befőtt
Nos, itt látszólag eléggé rezeg a léc, bár az elgondolás hibátlan volt. Nem tudom már hol olvastam a receptet, de pontosan a leírtakat valósítottam meg: koktél paradicsomok, fokhagyma és bazsalikom sterilizált üvegekbe került, felöntöttem vízzel, majd nedves dunszttal kezeltem (hideg víz lassan felforralva, abban még 10-15 percig fürdőzve, majd abban kihűlve). Sajnos a napokban kis buborékokat fedeztem fel a befőttes üvegekben, tartok tőle, hogy ez szépen nekiáll nekem forrni. A buborék semmiképp sem jó jel. Szóval ezt a megoldást egyelőre nem javaslom, majd ha kiderült mi van, módosítom az álláspontomat.
Hát, nagyjából ennyi volt az idei paradicsom szezon. Kivéve az említett sok kiló zöld paradicsomot, és szerencsére a hűtőben még jól ellevő, utolsó, friss, leszedett darabokat - mondjuk 3 kiló. Tanulságok levonva: paradicsomból jó, ha ilyen sok van, a bolti paradicsomot egye akinek két anyja van, a palántázással felesleges magunknak bajlódni, illetve ezzel a dunszt dologgal még jobban össze kell barátkoznom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése