Magabiztosan elindultunk a szerdai ünnepnap miatt keddre ütemezett piacra. Három dolog szerepelt a bevásárlólistán: vaj, sajt, ebéd. Utóbbi ugye elég tág fogalom, de se ötletem, se különösebben összekapcsolódó alapanyag helyzetem nem volt otthon, így a piac adta ihletre bíztam a dolgot, ahogy számtalan más alkalommal is.
De a keddi piac napot megszívtuk. Már a sarki postánál gyanús volt a nyüzsgés hiánya, ráfordulva a Duna-partra pedig egy üres piaci sétányt találtunk. Jó, talán kicsit későn érkeztünk a hétköznaphoz képest, mégis döbbenten tapasztaltuk, hogy a piacon egy darab árus nincs. (Később megtudtuk, hogy korábban se volt sokkal jobb a helyzet)
Semmi pánik. Menjünk el a közértbe, a henteshez, meg a zöldségeshez. Hússal kezdünk, mert ott jön az inspiráció: mi van, mi szép, mi indítja be a fantáziát. Valami egyszerű legyen, meg gyors, mondjuk csirke, semmi faxni, sütőbe be, ne kelljen mellette állni, mert az emeleti folyosó festését még be kell ma fejezni. Köretnek vegyünk pár krumplit, mellette sütve. Várj, van otthon egy fél lila káposzta, 1-2 krumpli is. A kertben le kéne szedni a brokkolit, meg a mángoldot is. Zöldséges, közért skippelve.
Festés kész, jöhet az ebéd. Nehéz körítést írni az ilyen egyveleg ételekhez, mert végülis maradékok szisztematikus feldolgozásáról, véletlen és megérzés alapú kísérletekről van szó. És mégis, ismét ott a harmónia, minden passzol mindenhez, az ízek és textúrák kiegészítik egymást. Mondhatnám szerényen, hogy a férjem dicsérő szavait idézem, de elfogulatlanul elégedett vagyok a művemmel, így vállalom saját magam magasztalását. Neki egy szót sem kell mondania, a szeme csillogásából tudom, hogy tökéleteset hoztam létre. A dicsőség azonban közös, ugyanis művész nem létezik múzsa és közönség nélkül: a múzsám Ráckeve, a közönségem pedig a szerelmem. És ez így szép és kerek.
A hosszú neve: édes lilakáposztán sült fűszeres csirkecombok, tejszínes krumpli-brokkoli-mángold triangulummal. A rövid neve - mivel ráckevei csirke már nem lehet, mert azt már korabban megalkottam - legyen: csónakos csirke. Emlékezve arra, hogy a ráckevei Csónakos Piacra igyekeztünk aznap, mikor ez a csodás fogás létrejött.
Így készült:
Fél lilakáposztát felszeleteltem, a tepsi aljára rendeztem, meglocsoltam olíva olajjal, megszórtam barna cukorral (több) és sóval (kevesebb). Ráhelyeztem a fűszersóval beszórt csirkecombokat, alufóliával lefedve 180 fokos sütőbe tettem. Egy óra után kivettem, a csontok mellett egy-egy szúrást ejtettem a combokon, és visszaraktam a sütőbe, fólia nélkül. Nagyjából fél óráig sült még.
Mindeközben szépen komótosan elkészítettem a köretet. Szokásos kezdés, wokban, olívaolajra egy felkarikázott lila hagyma. Arra a krumpli, kis só. Nagy lángon, sűrűn megkeverve, pár percig pirítva, majd pár gerezd zúzott fokhagymával is megküldve. Ezután a brokkoli következett, ugyanebben a kezelésben részesítve. Nálunk a brokkoli valahogy furcsán viselkedett, legalábbis én nem erre számítottam, és ennek még utána is kell néznem. Ugyanis a piacon, közértben, bárhol, a brokkoli egy karfiolhoz hasonló méretű virág, merthogy az. Vagyis bimbók. És az egy fej brokkoli több, egészen szorosan egymás mellett lévő "rózsákból" áll össze. Nem kell tovább magyaráznom, mind tudjuk milyen. Ám a mi brokkoli bokrainkon egyrészt több virág volt folyamatosan kialakulóban, és ahogy nőttek, a vártnál jóval korábban a bimbós állapotból szép sárga virágba borultak. Így egy-egy brokkoli szüret alkalmával szépen végigmentem a hat bokron, és a még bimbós állapotú, plusz-mínusz maroknyi méretű "rózsákat" szedtem le. Így persze a végén kijött egy fej brokkoli, csak több bokorról. Túlmagyaráztam, menjünk tovább.
A mángold, a spenóthoz hasonlóan, nagy kiterjedéssel kezdi, aztán negyed akkorára összemegy a főzés során. Így a feldarabolt levélkupacot ráraktam a hagymás-krumplis-brokkolis egyvelegre, a hőfokot minimalizáltam, töltöttem egy pohár bort, természetesen a poharamba, kiültem a teraszra, és vártam, hogy a mángold összeessen akkorára, hogy legalább át tudjam keverni az egészet. Amikor ez olyan 5-6 perc alatt bekövetkezett, és lehetőséget kaptam az átkeverésre, már nem maradt más hátra, mint hogy meglocsoljam egy jó adag tejszínnel. Az egészet jól összeforraltam, kapott még pár perc plusszt, és ennyi. Jóétvágyat - ha elkészíted!
És tudom, hogy a "csónakos csirke" legalább olyan kacifántosan kapcsolódik a Csónakos Piachoz, mint a brassói aprópecsenye Brassóhoz, viszont legalább sokkal jobban hangzik, az ízéről meg nem is beszélve... De nekem könnyebb dolgom is volt, mint mondjuk a Gróf Nándor nevű vasutasszakácsnak a Budapest-Brassó vasútvonalon, mert én nem egy vasúti kocsiban alkotok, hanem itt és neki:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése