Tök szezON

Van egy guberálós néni a városunkban, aki szemétszállítós napon szépen körbejárja az utcákat, használható dolgok után kutatva a kukákban. A. a múltkor pörölt is vele egy sort, hogy miután széttúrta a kukát, legyen már olyan kedves visszadobálni bele a szemetet, ami a tevékenység következtében félrement. És különben is a mi kukánkban nem fog hasznosítható dolgokat találni, mert kaját nem dobunk ki, ruhát a kerítésre akasztjuk, a szelektálható dolgokat pedig a megfelelő helyekre visszük, gyűjtjük. Mormogott valamit a néne, hogy tudja ő, a felesége ki szokta tenni a hasznáható a dolgokat. Békejobbként A. felajánlott neki egy tököt a kertből, de nem fogadta el, mert ő ugyan szereti, de a gyerekek nem. 

Ez a nénike járt a fejemben, miközben arról morfondíroztam, mi legyen azzal az öt méretes tökkel, ami a spájzban és a kertben várakozik. Kirakjam a ház elé egy kosárba, hogy ingyen elvihető? Fagyasszam le mindet? Ennyi már biztosan nem fér a hűtőbe. És akkor felcsillant egy egészen értékelhető szabad idősáv a hétvégében, amely során teljes mértékben átadhatom magam a tök-ügy részleges megoldásának.

Tudom, jó sok mindent kihagytam kerti beszámoló szempontból ezen a nyáron, ég is pofám miatta. Utoljára a ráckevei balkán séta alkalmából nyitottam ki a blogot (eredménye itt és itt). Pedig már mindjárt itt a következő rendezvény, ahol bízom benne, hogy a kertünkben termett paradicsomból és paprikából áll majd össze az albán fergese. De ahhoz képest, hogy április óta csak hétvégén volt időm a kerttel foglalkozni, és ezen kívül minden más A. érdeme ami a birtokon történt, nem is sikerült olyan rosszul a mi kis dzsungelünk. Most inkább már azon megy a küzdés, hogy a termést legyen időnk betakarítani, feldolgozni, megenni, elajándékozni, bármi. Egy sor retek, egy sor saláta, pár káposzta, és még ki tudja mi, így is az enyészeté lett. A répánál rezeg a léc. Jelenleg a paradicsom, az uborka és a paprika tombol. Na meg a tök.

Tavalyi sütőtök sikereinken felbuzdulva idén sima tököt is ültettünk a kertbe. Ezúttal óvatosabbak voltunk, nehogy ismét növény-háborúvá fajuljon a helyzet. Többé-kevésbé sikerült is, csak két paprika küzd a fennmaradásért a gigantikusra nőtt töklevelek árnyékában. Nos, ugyanez a sütőtökről nem mondható el, egészen váratlan helyeken bukkan fel a vége a növénynek, megcélozva ismét a paradicsom ültetvényt, a céklát, és a répa sor sincs biztonságban. De ezzel majd később foglalkozunk.

A sima tök látszólag már nem megy sehova, viszont napról napra megjelennek rajta a kész termések. Nem kicsik. A nap tehát úgy indult, hogy három már eleve a spájzban várt a sorsára, kettő készen a növényen figyelt. Ezekről egyelőre próbálok nem tudomást venni, amíg a leszedettek ügyét meg nem oldottam. És ez végülis vasárnap megtörtént! A gyorsabb verzió az volt, hogy Bence kezébe nyomtam egyet, aki épp beugrott hozzánk. A másik kettőből pedig egy tök (elnézést) izgi fogást csináltam. Tököt tökkel. Mautner Zsófi receptjét készítettem el, kisebb változtatásokkal.

A tölteléknél nem tértem el az eredeti recepttől: összekevertem fél kiló darált húst (sajnos pulykát vettem, és evés közben jöttem rá, hogy azt nem is annyira szeretem), két marék szárazanyagból főzött rizzsel, raktam bele egy tojást, petrezselymet, kaprot, sót, borsot, pirospaprikát. Ja, kapor nem volt a receptben, de a kertből frissen szedett fűszeren annyira felbuzdultam, hogy a töltelékbe is szórtam picit, nem ártott neki.

Az egyik tököt hosszában félbe vágtam, magjait kikapartam, megsóztam, és meglocsoltam olíva olajjal. Tölteléket kettéosztva beleraktam a két fél tökbe. Alufóliával letakartam, sütőbe be. Azt hiszem kb 45 percig sütöttem 180 fokon. Ekkor levettem a fóliát, rányomtam a grill funkciót eggyel magasabb hőfokon, így még jött kb 20 perc. A végén még rásütöttem egy jó adag reszelt sajtot is.

Amíg ez a sütőben volt, addig megcsináltam a mártást hozzá. Itt került elő a másik tök. Megpucolva, majd robotgéppel egészen apró darabokra zúzva. Így járt egy fej hagyma és két gerezd fokhagyma is. Utóbbiak kerültek előbb a lábosba, olíva olajra. Majd a tök, plusz só. Kb. 20 perc alatt megpárolódott, ekkor belekevertem a kaprot, pár perc múlva pedig egy három decis tejfölt, pár csepp fehérborecetet, kis barnacukrot. Összerottyantás után kész is lett.

Zsófi valahogy karikázza a tököt, és a korongok kikapart belsejéből csinálja a mártást. Ez nálam nem annyira jött be, mert a tök közepén a mag van, és ha azt kikaparom, akkor lyukas lesz a korong. Szóval ezt nem igazán értettem...

A másik eltérés az volt, hogy ő felöntötte vízzel a tököt a mártáshoz, majd keményítővel habart tejföllel sürítette. Ezt a lépést úgy ahogy van kihagytam, se víz, se keményítő nem került bele, így aztán egy folyósabb mártás helyett inkább hasonlított a főzelékre, pláne hogy jócskán tartalamzott tököt.  Ő mézzel édesített, és juhsajtot szórt a tetejére, én barnacukorral és trapistával dolgoztam. Illetve ő szépen locsolta meg dekorációs céllal a végén olíva olajjal, nálam az kevésbé sikerült jól, majd még gyakorolok. És a tányérja is sokkal szebb, mint a miénk. Meg a fotósa is jobb mint én 😃 De összességében elégedett vagyok, egy nap alatt három tököt sikerült eltűntetnem, én két napja kb csak ezt eszem, és imádom. Jöhet a többi tök a kertből! Ha valakinek van recept ötlete, ne tartsa magában, ugyanis a tökfőzeléket, a töltött tököt ezzel kipipáltam, rántani pedig nem annyira szeretek, pedig milyen finom az...