Szóval az úgy volt, hogy hirtelen elkezdett érni a paradicsom. Nem kevés, hanem kurvasok. Napról napra. Egyre több. Meg paprika is. Meg uborka, tök, cékla, sárgarépa, káposzta is, de azokról most nem szól a történet. Vagyis kicsit de, mert azokat is le kellett szedni, és valamilyen formában eltüntetni.
Aztán, ahogy így nyár vége felé lenni szokott, szembejött megint a Dragomán György zakuszkás írása. Ah, kell csinálnom.
Közben pedig az is világossá vált, hogy a hirtelen ránk szakadt zöldség áradat feldolgozására bruttó 48 órám van. Döntenem kellett: vagy hosszú órákig pepecselek a zakuszkával, és félig elégedetten, de inkább bűntudattal telve kapom a nyakamba a hétfő reggelt, vagy mindennek a végére érek, de nem alszom, vagy megalkotom az időhiányos háziasszonyok zöldséglekvárját. És ez történt.
A lekvárkészítési dolgaimról már tavaly írtam, idén sem jártam el másképp, eper és barack volt a befutó. Nos, a zöldségekkel kapcsolatban is hasonló lett az eljárás: dzsemfixet használtam a tartósításukhoz.
Először óvatos voltam, ki tudja mi lesz belőle, hiszen akkor még nem tudtam, hogy anyukám is előszeretettel használja ezt a technikát. Simán csak fél kiló kápiát, fél kiló cukkinit és fél kiló paradicsomot robotgépben ledaráltam, ebben a sorrendben az olívaolajon már megszottyasztott lilahagymához adtam, só-bors, kicsit főztem még, majd belekevertem a fixet, 3 perc folyamatos keverés után késznek nyilvánítottam. Befőttes üvegekbe szedtem, 5 perc fejjel lefelé, irány a spájz. Szerencsére maradt egy kicsi a lábosban, amit lehűtés után piritósra kenve megkóstoltunk, hát isteni lett. Még ez a puritán verzió is.
Ezen felbátorodva elkezdtem tovább fejleszteni a dolgot. A második adag már kicsit trükkösebb volt: a lilahagymát kis cukorral karamellizáltam, mielőtt hozzáadtam volna két gerezd fokhagymát, ami az elsőből furcsa módon kimaradt. A zöldség arányok ugyanazok voltak, mint az első verziónál, de itt már sima és kápia paprika vegyesen került bele. És a végén hozzáadtam rengeteg friss, apróra vágott bazsalikomot.
A harmadik körnél a zöldség arányok némileg változtak, mert a paprika szinte kifogyott, a szomszéd bácsitól kapott giga cukkiniből pedig még túl sok volt. Darabja két kilót nyomott ugyanis eredeti állapotában. Tehát ebbe az adagba került egy hagyma, két gerezd fokhagyma, kb 30 deka paprika, 30 deka paradicsom, és egy kiló cukkini. A bazsalikomot ezúttal zsályára cseréltem, a sót pedig füstölt sóra.
Ennél a pontnál kezdtem nagyon elégedett lenni magammal, mert a paprika és a cukkini eltűnt a konyhából. Már “csak” úgy 3 kiló paradicsom, 2 káposzta, másfél tök, 4-5 megtermett uborka, kb 2 kiló cékla várt a sorára. A sárgarépát időközben feldolgoztam és simán lefagyasztottam.
A választásom a paradicsomra esett, ha már ilyen lendületben voltam. Egy darabig vaciláltam, hogy lé, püré, vagy aszalt legyen belőle, de megfogadva A. tanácsát, a legegyszerűbb verziónak futottam neki ismét, látva a feladatok mennyiségét vasárnap délutánra. Lekvár lett ebből is.
Karamellizált hagyma, 3 gerezd fokhagyma, másfél kiló paradicsom, babérlevél, bazsalikom, zsálya, oregano (ezek is mind frissen a kertből), kis fahéj, kis curry, kis bors, füstölt só. Aztán egy kis lassú tűzön főzés a dzsemfix előtt, hogy veszítsen kicsit a folyadékból. Ez minden verziónál így történt. A babérlevelet kihalásztam, és már ment is az üvegekbe ez is.
Nyugodtan kövezzetek meg, hogy a zakuszkát egy lapon említem a gyors, és egyszerű zöldségdzsemmel, de tekintettel arra, hogy vasárnap délután van, előttem pedig még az uborka, a cékla, a tök és a káposzta ügye, rendkívül elégedett vagyok így is a a teljesítménnyel. Arra most egy percig sem merek gondolni, hogy A. előrejelzése szerint, miközben e sorokat írom, újabb adag érett paradicsom, paprika és uborka keletkezett a kertben. Ja és ki is kéne teregetni, mert kész a mosás...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése