Ha valaki Ciprusra készül, és mondjuk pont a pafoszi fapadost választja, annak hasznos lesz, másnak esetleg szórakoztató. Cserébe jó hosszú is.
Talán írtam már tavaly ilyentájt arról a nagyszerű szokásunkról, hogy februárban elmegyünk egy hétre melegebb vidékre. Az oka rém egyszerű: eddigre lesz kurvára elég a télből, a hidegből, a sötétből. Erre pedig a legjobb gyógymód a meleg, a napsütés, a pálmafák és a tenger. Kicsit izgulok, hogy valamelyik évben A. bedob egy olyan úticélt, amit feltétlenül látnunk kell, de ahol azonban sajnos nincs tenger. Mert azt bizony nehezen tudom elképzelni, hogy felülök a repülőre, és ahol leszállok, ott közel s távol sehol egy tenger.
Februári kiruccanásainknál fontos az időzítés. Mert ha ilyenkor hazajövünk, már nagyon itt zizeg a tavasz a küszöbön. Még nincs itt, de február végén már megmutatja magát egy-két napra, és ezzel az időzítéssel az izgatott várakozásról sem maradunk le - talán ma elkezdődik. Vagy ma. Vagy holnap. Az ilyenfajta utazásra a legideálisabb február 2. vagy 3. hete. Ha én lennék a miniszterelnök, akkor törvényi kötelezettségként írnám elő, - természetesen a megfelelő finanszírozási támogatásokkal - hogy menjenek el az emberek egy kicsit a télből. Melegedjenek meg kívül-belül, gyűjtsenek be némi D vitamint. Mennyivel vidámabb lenne a nép. Abba mondjuk borzasztó belegondolni, hogy hirtelen ellepnék a magyarkák (© Sós) a mindenféle mediterrán partokat, ebben az időszakban is.
Szerencsére ez csak fikció, mert én sosem leszek miniszterelnök. A más mindenkori miniszterelnökök meg inkább ellopkodják a pénzt, meg hülyeségekre költik, ahelyett, hogy egészségügyre, oktatásra... nos, ismerjük a listát. Jó hosszú. Visszakanyarodva a csodás, szappanbuborék életemhez: az idei menekülési úticélunk Porto volt. Hogy miként lett belőle mégis Ciprus, már fogalmam sincs.
A kutya a panzióban leadva, Ráckeve tábla magunk mögött hagyva, reptér, Ciprus, Paphos. Szállásunk a New York Plaza Hotel Apartments. Hangzatos neve egészen addig volt impozáns, míg Harris, a reptéri taxis megkérdezte, hogy mért ezen a szar helyen szállunk meg. Ha nem is pont így fogalmazott, a lényege ez volt.
Mivel azonban az erkélyünk egy pálmafára nézett, többnyire volt melegvíz, tiszta ágynemű, konyha, és nem szaladgáltak kellemetlen állatkák a padlón, azt gondolom, hogy két főre, egy hétre megérte azt a 43ezer forintot. Ennyiért egy itthoni lecsoffadt kempingben sem lehet szállást kapni.
Harris, a taxis azért a szállásunk lefikázásán kívül hasznos tanáccsal is szolgált: ha jót akarunk, menjünk a Three Little Pig Grill House-ba, és együnk kétszemélyes tálat. Mentünk is. És ami ott történt, arra még sokáig emlékezni fogunk! Kedves, mosolygós személyzet szemrebbenés nélkül felvette a tálra vonatkozó rendelésünk. Csak arról nem tájékoztatott, és az étlapon is csak utólag vettük észre, hogy a tál MINIMUM két személyre készül (de inkább több). A nemtudomhányadik fogás után konstatáltuk, hogy a szomszéd asztalnál ülő helyi fiatal férfiak is ugyanazt kérték mint mi. Csak ők öten voltak.
Lássuk, mik is érkeztek szépen sorban, ha már egy gasztro blogon vagyunk:
- kis tál tzatziki és hummusz, nagy tál saláta, piták
- kis grillkolbászok, sonkán grillezett halloumi sajtok
- grillezett marha kolbász, zöldség saslik (cukkini, gomba, paprika). Ha jól emlékszem A. itt még egy picit aggódott a mennyiség miatt, de megnyugtatólag közölte, hogy ha nem lesz elég, akkor majd rendelünk még valamit...
- isteni kebab, valamilyen malac saslik, sült krumpli
- csirke saslik, mézes-mustáros mártogatóval, még pita
- grillezett hús szeletek, az egyik bárány borda volt, a másik valamilyen disznó-féle. Itt már könyörgő szemekkel kérdeztük, hogy lesz-e még folytatás (nem), majd kimentünk cigizni, végül kértünk elviteles dobozt.
Hazafelé sétálva még beugrottunk a pékségbe sütiért, meg kenyérért, hogy a másnapi városnéző pakk teljes legyen. A hús része már megvolt ugyebár.
És ez még csak az első (fél) nap volt. Ezúton is köszönjük Harris, a taxis az étterem ajánlót! Vissza is tértünk még ide a hét folyamán egyszer, nem a két(öt)személyes tálat választva már, de az legyen egy következő rész.
Ide meg jöjjön pár hasznos és/vagy színes infó a Ciprusra érkezéshez:
- A reptéren be kell scannelni az igazolványt/útlevelet egy automatában, ami készít is pluszban az utasról egy fotót. Az enyémre például A. szamárfület mutató keze is felkerült. Vicces fiú, mindig mondom. Az automata kinyomtatja egy kis papírra a fotót, amit pár lépéssel később egy kedélyes bácsi össze is szed mindenkitől. Teljesen érthetetlen. De volt aki meg egészen felháborítónak tartotta: az automatánál, a mellém kerülő magyar párocska ékes angolsággal balhézott egy sort a segédkező személyzettel, hogy ezt mégis hogy képzelik (what the fuck - ezt hajtogatta a paraszt, szerintem egy filmben hallotta). Pedig akibe egy csöppnyi értelem is szorult az nagyon jól tudja: egyetlen helyen nem balhézunk, nem akadékoskodunk, nem jópofáskodunk, és az a határ. Mellesleg hazafelé a Ferihegyen is ilyesmi történik. Elvileg! A magyar határőrök látszólag bescannelik az okmányt, szigorú arccal méregetnek, majd biccentenek, hogy rendben, haladj tovább. Csakhogy, ezúttal a három üzemelő fülkéből két őrnek teljesen sötét volt a monitorja. Nem viccelek, belestünk, és ki volt kapcsolva a képernyőjük. Ehhez képest kiváló színészi alakítást nyújtottak a rendek, le a kalappal.
- Cipruson busszal lehet leginkább közlekedni. 1,5 euró a jegy egy útra, 5 euró a napijegy. Van heti jegy is, de azt nem tudom mennyibe kerül. Ezeket mind a sofőrnél kell megvenni. A Google Maps erre az útvonaltervezésre sem alkalmas, viszont ez a weboldal egész használható: http://www.pafosbuses.com/busroutes/
- A reptérről a 612-es busz hoz be a kikötőbe, a város egyik fő buszpályaudvarára (Kato Paphos Main Station) - ne gondoljuk túl a pályaudvar dolgot, egy közepes méretű parkolóról beszélünk. Viszont minden busz könnyen megtalálható, összesen két vagy három starthely van, oda begurul az aktuálisan induló busz. Nincs semmi nyomakodás (februárban), ki vannak írva az indulások, pontosak a buszok. A másik "fő" buszpályaudvar a Karavella Station - innen meg más irányokba indulnak a környékbeli buszok.
- Taxival a reptérről 20+ euró a belváros. Mi pont ennyiért jöttünk, de Harris azt mondta, hogy többe szokott kerülni, csak ő már elunta a várakozást, és inkább megy olcsóbban egy kört velünk - ellentétben egy idősebb, ráérős taxis bácsival, aki legyintett a 20 eurós ajánlatra, és inkább lepasszolt minket Harrisnek. Az is megoldás lehet, hogy más utasokat is toboroz az ember a fuvarhoz, és akkor olcsóbb. Nem olyan nagy város Paphos, a turisták meg annak is egy kisebb részére koncentrálódnak.
Elsőre ennyit akartam mondani, igyekszem nem félbehagyni a történetet, és hamarosan jelentkezni a folytatással! Mert Ciprus jó!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése