Nyár a télben

Most, hogy az év leghidegebb hónapja van, elérkezettnek láttam az időt, hogy beszámoljak a zöldfűszerek elrakásáról. Jelen pillanatban ez természetesen egyáltalán nem aktuális, de gondoljatok bele, milyen jó lesz nyáron, amikor már a tudás birtokában nem kell össze-vissza kapkodni és kísérletezni, ha elszabadult a bazsalikom bokor!

A fűszernövények termesztése a leghálásabb mutatvány, ha valaki kezdő a kertben. Ezt nyilván tapasztalatból mondom azt követően, hogy egy fél nyarat már eltöltöttem a kertben. De mások azt mondják, igazából nem is kell hozzá kert: ha van egy erkély, vagy egy napfényes ablak a lakásban, már nyerő helyzetben vagyunk. Ezt persze akár egyből meg is cáfolhatnám, hiszen a régi lakásomban volt erkély, sőt minden korábbi lakásom rendelkezett ablakkal is. De valahogy mégsem voltak sose hosszú életűek az erkélyen, ablakban nevelt növénykéim. Két opciót látok ennek megfejtésére: 1.) korábbi énem nem teljesen volt alkalmas más élőlényekkel való együttélésre. Pedig bizisten megpróbáltam többször is. Kutya, macska, növények, stb. Az állatok persze túlélték a közös életünket, de végül inkább elköltöztek máshoz. A növények nem voltak ilyen szerencsések... 2.) A fűszernövények nem annyira érzik jól magukat a városi környezetben. Tartok tőle, hogy inkább az első opció az igaz.

Amíg a városban laktam, viszonylag egyszerű is volt friss fűszerekhez jutni, mert a Fővám téri nagycsarnokban, illetve a mellette lévő Ázsia Shopban évszaktól függetlenül mindig lehet kapni szinte bármit. Így nem is érintett olyan rosszul, hogy a mindenféle növénytermesztési próbálkozásaim sorra kudarcot vallottak. Viszont amióta vidéken lakunk, fel sem merült a kapható fűszernövények hiánya, hiszen a kertben minden kedvencem megterem. Egyedül a korianderrel adódtak problémák, de ezt már akkor tudtam, amikor megvettem. Ugyanis a koriandert magról kell termeszteni, egyből földbe, mert egyrészt ha minden jól megy, akkor nagy, karógyökeret ereszt, így a kis cserepek nem elég mélyek ahhoz, hogy elférjen bennük, másrészt az átültetést szinte egyáltalán nem tűri. Ezen kívül nem szereti sem a túl hideget, árnyékot, sem a túl meleget, napot, állandóan és sok víz kell neki, de ha túl sok, az sem jó. És ha bármi megzavarja ezt a nehezen eltalálható balanszot, azonnal virágot hoz és felmagosodik, innentől kezdve meg cseszheted a finom leveleit. Én kifejezetten egy főzéshez kis palántát vettem, és a maradékát annak tudatában ültettem át (muszáj volt, abban a kis áruházi műanyag pohárkában még ennyit sem élt volna), hogy valószínűleg nem lesz sokáig velünk. Ennek ellenére egy darabig egész jól viselte magát, "szüretelni" is tudtam belőle párszor. Végül egy nagy esőzést követően feladta a dolgot.

Ilyen volt fénykorában

De ez a történet nem csak a korianderről szól. A fűszernövényeket Ráckevére költözésünk után szinte azonnal beszereztük. Jelentősen felbuzdulva azon, hogy előző nyáron A. kis angyalföldi kertjében már szert tettem némi magabiztosságra a növényekkel való együttélés terén. És ezúttal sem kellett csalódnom, minden szépen növögetett, illatozott, szépelgett. Bármire volt szükségem főzés közben, csak kislattyogtam a kertbe kistálkával és ollóval felszerelve, és végtelen büszkeséggel és hálával telve tértem vissza a friss levelekkel a konyhába. 

Az idei nyáron ennél már eggyel komolyabb terveim vannak a kerttel, célirányos tanulási fázisban vagyok. Olyan szavak repkednek az asztal körül, mint permakultúra, vegyeskert, váltakozósor, vetésterv - de erről majd később. Az elmúlt nyáron a feladat az volt, hogy legyenek növények a kertben, éljék túl a nyarat és minket, és amit lehet, tegyük el télire is. Mert a tél elég hosszú és hideg, és ebben a sötét időszakban határtalan örömöt tud jelenteni, amikor a nyár egy kis szelete újra megcsillan előttünk. Ilyen amikor kinyitunk egy eperlekvárt, vagy keverünk egy bodza szörpöt (ja, abból nem maradt már télire), vagy friss zöldfűszert teszünk a vacsorába.

A fűszernövényeket többféleképpen el lehet rakni télire, de a fagyasztásos módszer az, aminek az eredményét én legközelebb érzem a frissen szedett állapothoz. Ellentétben a szárítós vagy olajban/vajban eltevős módszerrel, ebben az esetben a növény állaga is egészen közel áll nyári mivoltához. Azt azért mindenképp tartsuk fejben, hogy valamennyit minden megoldás esetében veszítenek intenzitásukból a fűszerek, és vannak növények, amik fagyasztva sem közelítik meg nyári állapotukat. Viszont még mindig ezerszer közelebb állnak ahhoz, mint a bolti, morzsolt "társaik". Szagolj már bele egy horváthroziba. Pont olyan a bazsalikom szaga, mint a lestyáné. Ennél már az is jobb, ha kudarcot kudarcra halmozva az ablakban próbálkozunk vele.

A fagyasztásos módszert anyukámtól tanultam. Semmivel sem bonyolultabb, mint a másik kettő, sőt. Ugyanis mindhárom eljárásnak az alapja az, hogy ereje teljében szüretelj a növényből, azonnal fogj neki a feldolgozásnak, alaposan mosd és gyorsan (papírtörlővel) száríts is meg. Ha fagyasztod, innentől kezdve kvázi nincs is semmi dolgod.

Csak ennyi: kerítesz a fagyasztód méretének megfelelő tárolókat - doboz az ideális, mert nem törnek meg a levelek, de a zipbag is kiválóan alkalmas rá, ha kicsi a fagyasztó. Mindkét megoldást lehet utántölteni, ha megérett egy újabb adag a fagyasztásra.

Ha rendesen megszárítottad a növényeket elrakás előtt, akkor szinte nem is fognak összefagyni, teljesen külön lehet kezelni a leveleket, szálakat. És hát tényleg kevés nagyobb boldogság adódik a tél közepén a konyhában, mint amikor a kókusztejes csirkelevest szinte friss korianderrel és citromfűvel tudod megküldeni, és a fazékból felcsapó gőzben felismered a nyári kerted illatait.