Tepsiben sült sertés comb, körtével, aszalt szilvával és édes burgonyával. Katartikus volt minden pillanata.
Májusban vidékre költöztünk, ezt már megírtam többször is. Azóta újítjuk fel a házat, ezt is talán. Azt viszont egész biztos, hogy minden azóta készült bejegyzésben megemlítettem, hogy kvázi konyha nélkül, egyetlen főzőlap segítségével vészeltük át az elmúlt 156 napot. Igazából 157, mert a gázosok ugyan beszerelték a tűzhelyet, de mikor hazaértem a munkából, akkor derült ki, hogy annyira azért nem jól, és még küzdenünk kellett a beüzemeléssel pont annyit, hogy elmenjen a kedvem az egész főzéstől. Párdon, sütéstől!
Azért azt el kell mondanom, hogy simán le tudnám élni az életem egyetlen főzőlappal is. Nem a kényelem, a megszokás, vagy a tárgyak számítanak, hanem hogy mit raksz abba a kajába, remélhetőleg a szíved-lelked is, különben fabatkát sem ér az egész. Ezalatt a fél év alatt kiderült, hogy rengeteg finomság elkészíthető egy főzőlappal, a spéci thai kókusztejes bármi, a lekvár, a halragu, a bélszín, a ráckevei csirke, egy hétig tábori koszt, bármi. De azért amikor ma reggel édes sütiillat terjengett a házban, és kivettem a frissen sült, még pizsamában gyorsan összedobott piskótát a sütőből, majdnem kicsordult a könnyem a boldogságtól.
De ez már a második köre volt az új tűzhelynek. Az első, a már említett tepsiben sült sertés comb volt, mindenféle őszi jóval együtt sülve. Kalandos és nagyon hosszú nap volt a tűzhely debütálásának napja, annyira, hogy a vacsorából másnapi ebéd lett.
Hetek óta mókuskerék az élet itt: reggel meló, este haza, elájulás. Amikor meg nem ez, akkor vakolás, glettelés, falkaparás, csempét kell venni, menjünk el a konyháért, van még takarófólia?, elfogyott a sitteszsák, de legalább lett fürdőkád, hova rakjuk ezen a héten a “konyhát”? - most legyen a nappaliban, stb.
Ezért aztán ezen a csodás őszi szombaton úgy döntöttünk, hogy várhat a glett meg a sitt, lássunk már valamit a környékből is, ezért költöztünk ki a városból, a természetbe, Ráckevére. Bringára pattanás, irány az erdő, a mező, a folyó. Szikrázik a nap, lobog a haj, csillog a folyó, habzik a sör, szeret a szív.
A kirándulás utáni, délutánból késő estébe nyúló tapéta leszedést és falvakarást most nem részletezem, ugorjunk oda, hogy készült a vacsora / ebéd.
Hozzávalók - egy tepsire:
- 1 kiló sertés comb - egyben sütve terveztem, lassan, szétesősre, de a rendelkezésre álló idő és erő nem tette lehetővé, így szeletekre volt vágva.
- 1 zacskó aszalt szilva - a puha fajtából, ami nincs teljesen szárazra aszalva.
- 3 édesburgonya
- 2 körte
- 2 lilahagyma
- 2 fej fokhagyma
- Pár szem sima krumpli
- Olaj, vörösbor, só, bors, kakukkfű
Az eredeti tervek szerint gomba is került volna bele, de az már nem fért a tepsibe. Ma tejszínes gombamártást akartam belőle csinálni, elképzelésem szerint jól passzolt volna a kajához, de helyette gletteltem.
Így készült:
A hús szeleteket bedörzsöltem sóval és borssal, mindegyikbe tuszkoltam egy gerezd fokhagymát, van amelyikbe kettőt is. A krumplikat, a lilahagymát és a körtét megfelelő előkészítés után negyedekre vágtam. Az aszaltszilvát kibontottam. És ezzel meg is voltam az előkészületekkel.
Tepsi alját kicsit megolajoztam, alulra jöttek a hússzeletek, aztán random rádobálva a többi hozzávaló. Megsóztam, megkakukkfüveztem, meglocsoltam vörösborral. Más folyadék fel sem merült, de nem is volt szükség rá. Alufóliával befedve ment a 200 fokra előmelegített sütőbe. Innentől már csak a hőfokkal kellett játszani: fél órát ment 200 fokon, aztán 150 fokon újabb 30-50 percet (glettelés közben szalad az idő), ekkor lekerült a fólia - hőfok maradt, újabb 30 percig. A vége felé észbe kaptam, és a felül levő zöldségeket-körtét bőven meglocsoltam a saját, torokcsiklandozós illatú levével, majd újabb 30-40 percre visszatekertem a fokot 200-ra. Itt már rettenetesen álmos voltam, úgyhogy a végén annyira futotta, hogy kivettem a sütőből, visszaraktam rá a fóliát, visszadőltem az ágyba, és megbökdöstem az édesdeden szundikáló A-t, hogy kész a vacsora.
Reggel áfonyás-kesudiós-feketecsokis piskóta sütés volt, de a fent említett gombamártásra és a kacsa aprólék levesre nem maradt érkezésem. Azt hiszem kissé túlvállaltam magam a hétvégére gasztro ügyileg - egyelőre hihetetlennek tűnik, hogy ez a tűzhely holnap is itt lesz. Pedig...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése