Az egy dolog, hogy a villanyszerelők atomjaira szedték a házat (nyugalom, a főzőlap még mindig üzemel, az egyetlen megmaradt áramforrásra kötve), de hogy egy percem sem volt mostanában se főzni, se írni, az elég kiábrándító. Viszont szuper dolog történt, a segítségemre sietett két nagyszerű ember: egyrészt Rigó Robi barátom főzött egy kiváló lecsót, saját termesztette zöldségeit használva alapanyagnak, és szerencsére a receptet is megosztotta velünk. Másrészt Váncsa István olyan szépen megírta hozzá a lecsó-elméletet, hogy nekem ezzel már igazán semmi dolgom. Nem is nagyon tudnék mit hozzátenni a két forráshoz, csak jó olvasást és jó étvágyat kívánni!
"Hogy a lecsó nyári étel, abban többé-kevésbé egyetértünk. Persze ma már télen is főzhet lecsót, aki akar, viszont a legtöbb jó ízlésű magánszemély belátja, hogy az olyan, mint a júliusi disznótor, azaz stílusidegen, groteszk és kényszeredett. Vannak ételek, amelyek kvázi az időn kívül léteznek, ugyanolyan jók tavasszal, mint ősszel, ilyen például a fagyasztott derelye meg a májkonzerv, de a lecsót általában nem ezek között tartjuk nyilván. A paradicsom akkor az igazi, amikor a nyári nap heve megérlelte, nem fólia alatt, és nem is üvegházban, hanem kint a kertben, az a kert pedig lehetőleg ne egy másik kontinensen legyen, hanem karnyújtásnyira.
A szavazásra jogosult állampolgárok egy jelentős, bár közelebbről meg nem határozott része legalábbis azt vallja, hogy a saját kezűleg leszedett és azonnal meg is főzött illatos paradicsomból és bogyiszlói paprikából jobb lesz a lecsó, az állampolgárok másik és szintén jelentős hányada szerint viszont ez így ködösítés. A piacon bármikor kapunk príma jordániai paradicsomot, marokkói paprikát, sőt német hagymát is, nincs ezekkel semmi baj, a lényeg az, mondja a másik oldal, hogy zsiradék gyanánt mangalicazsírt (libazsírt, fókazsírt, marhafaggyút, birkafaggyút, kocsikenőcsöt) használjunk, hogy a hagymát szálasra (félfőre, vastag vagy vékony karikára, negyedekbe, nyolcadokba, harminckettedekbe) vágjuk, és világosra (aranybarnára, sötétbarnára) dinszteljük, karamellizáljuk, vagy hamvasszuk el, hogy a paprikát felkarikázva, darabolva vagy atomjaira bontva adjuk hozzá és így tovább. E tekintetben a jelen szöveg írójának is megvan a maga kikristályosodott álláspontja, ám azt most nem teszi közzé..." (Váncsa István: Leccs és fröccs a Mikszáth téren (Elméleti alapvetés) - teljes cikk itt)
Robi pedig így főzi a lecsót:
Hozzávalók:
- Kolozsvári szalonna 20 dkg
- Csabai kolbász 1 szál
- Vöröshagyma 5 kis fej
- Kaliforniai paprika 1 sárga, 1 piros
- Tv paprika 2 db
- Bogyiszlói paprika 1 db
- Édes pepperóni 1 db
- Sárga húsú paradicsom 4 db (nagy)
- Ökörszív paradicsom (piros) 5 db
- Pár db koktél paradicsom
- Sárga csillagtök (patiszon) 2 db
- Cukkíni 1 db
- Só, bors, 1 tk. fűszerpaprika.
Nagyobb darabokra vágom a húsos szalonnát, kipirítom a zsírját.
Hozzáadom a szeletekre vágott vöröshagymát, tovább pirítom.
Mikor a hagyma már megfonnyadt a zsíron, mehetnek bele a felvágott paprikák és tökfélék.
Ezek rendszerint rengeteg levet engednek, kis türelemmel elforralható.
Én ekkor kezdem az ízesítést, sózom, borsozom, ki-ki ízlése szerint.
Kb. 30 perc forralást követően, hozzá adom a paradicsomokat.
További forralás és kóstolgatás következik.
(ha netán savanykásabbak lettek a paradicsomok, akkor egy kis cukorral javíthatunk rajta)
Mikor már a paradicsomok leve is elfőtt és kezdenek a zöldek szétesni, ekkor rakom bele a kolbászt.
Még egy 15-20 perc és tálalható az étel.
Friss kenyérkével és jóféle söröcskével vagy fröccsel le lehet kísérni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése