Ellenben az utazások többi részével, maga a repülés nem igazán tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Nem az a full rettegéses, három xanax-os verzió, de jól esik meginni legalább egy kisüveges bort aranyáron a reptéren, ami a hajnali járatoknál, éhgyomorra pont elegendő ahhoz, hogy a gép rezdüléseire ne szoruljon össze a gyomrom. Láttátok az Életben maradtak című légikatasztrófás filmet? Ahol a végén egymásból falatoznak a túlélők? Jó durva. De nincs olyan repülés, hogy ne jutna eszembe.
Most kora délután van, és valahogy nem úgy jött ki a lépés, hogy kisimítsuk az idegeinket némi itallal felszállás előtt. Persze hozzá tartozik, hogy négy napos születésnapi ünneplésre érkeztünk Németországba, ami egész decensre sikerült, de azért ma már nem kívántam nagyon az alkoholt. Így aztán a felszállást követő folyamatos szárny-billegtetés és rázkódás közben erősen kapaszkodom a karfába, hallgatom a mögöttem ülő tinilány halk pityergését. Arra gondolok, hogy basszus, megint nem figyeltem a kényszerleszállásos bemutatóra, azt sem tudom hogy kell felvenni az oxigén maszkot, nemhogy a tinilányra ráadjam. De úgy tűnik fennmaradunk. Múlik a szorongás. Szóval rátérek inkább a Tante Emma magasztalására.
Hajnali járattal, Berlinbe érkezéskor kiváló választás ez a hely az akklimatizálódásra. Ugyanis akármennyit is bénáztál a reptéren kifelé, a "bahn" választásnál, a jegyárus automatáknál, valamivel reggel 9 után már biztosan Berlin belvárosában vagy. A szállásra még úgysem tudsz becsekkolni, így hát irány a Kreuzberg negyed, azon belül pedig a Köpenicker Str. 1. szám alatt található Tante Emma. (Berlinben kiváló a metró közlekedés, ide a reptérről az S9, majd az U3 járat hoz - arra azonban figyelni kell, hogy néha/sokszor karbantartás van, de a BVG közlekedési app mindig pontosan megmondja mi a szitu).
A kirakatban, kényelmes fotelokból lehet a hajnali repüléstől álmos fejjel kifelé bámulni az ablakon, Berlin éledező pezsgését tanulmányozva. A hely designját helyi művészek segítségével alakították ki, és a 70-es évek hangulatát tükrözi. Reggel 9 és délután 5 között lehet reggelizni (ez milyen menő már!), estefelé pedig élőzene, nemzetközi DJ felhozatal, táncparkett - a Tante Emma garanciát vállal arra, hogy náluk "minden szabad lélek megtalálja a helyét".
Ha párosan vagytok, nem kérdés, hogy a kétszemélyes reggeli(ket) kéritek. Lássuk csak mi van rajta (mindenből természetesen kettő, így nincs nagy lökdösődés a villával): sárgadinnye, narancs, alma és ananász szeletek; négyféle sajt; rukkola, saláta, uborka, pestós paradicsom, olajbogyó; prosciutto, szalámi, füstölt lazac; vaj, sajtkrém és isteni lekvár. Meg két főtt tojás. Hozzá barna kenyér és zsömle.
A kétszemélyes tál ára 14,4 euró, ami ezért a lakomáért igen barátinak számít. Ha rám hallgattok, akkor presszó kávét és egy aperolt spritz-et kértek hozzá. Vagy kettőt. Ami nyilván picit megdobja a számla végösszegét (aperol 7 euró), de mire ezt mind szép komótosan (máshogy nem is lehet) elfogyasztottátok, a szálláson már annyira biztosan észhez tértek, hogy a megőrzőbe le tudjátok tenni a csomagot. Ha a tanácsom megfogadva aperol ügyben, akkor a szalonspicc már adott, indulhat a város felfedezése.
Mást egyelőre nem próbáltunk ki az étlapról, de nyilván megyünk még Berlinbe, a bár-hangulat és az esti konyha tesztelése még hátra van. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva abban sem hiszem, hogy hiba lenne. A személyzet tündéri - szerintem családi vállalkozás, az arculat szívmelengető, a konyha színvonalas.
Nos, pontosan annyi idő alatt értünk Berlinből Budapestre, amíg összedobtam ennek a beszámolónak a vázlatait a repülőn. A gépen a parfüm-árus kocsit végig se tolták a sorok között, az idő rövidségére hivatkozva. Szóval Berlin annyira közel van, és a Tante Emma annyira menő, hogy akár csak reggelizni is érdemes kiugrani ide. Najó, ez talán azért picit túlzás. Az viszont biztosan nem túlzás, hogy a legközelebbi repülésnél nem szerénykedem, egyből egy dupla vodkát kérek a büféstől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése