Már szemem sem rebben attól, hogy az aktuális projekt: kezdeni kéne valamit a maradék rizzsel. Az viszont új felfedezés volt, hogy némelyik kilós kiszerelésű zacskó oldalán van jelzés, hogy hány adag van még benne. Ebben négy adag volt - gondoltam az jó lesz, a mogyorószószos csirkéből úgyis legalább kétszer eszünk majd. Lárifári. Mindegy, a négy az új nyolc.
Nem akartam megint az igen jól sikerült csicseris-spenótos rizst reprodukálni, mert tele a hűtő húsvéti finomságokkal, illetve már ott várakozott a bárány a hűtőben, gondolataim főleg a lassan sült lapockánál jártak. Valami desszert körvonalazódott a fejemben - szerencsére nem nagyon sóztam meg a rizst főzés közben. Így lett ez a csoda-kehely. Az a jó benne, hogy tényleg bármivel elkészíthető, ami csak otthon fellelhető, bontott mazsolás zacskó kivégzése, szörpös üveg alján pár csepp megszüntetése, lejárt szavatosságú puding eltüntetése, és persze a maradék rizs felhasználása.
Hozzávalók - három kiadós adaghoz:
- maradék rizs
- tej - most sima tejjel csináltam, de lehet trükközni kókusztejjel is, vagy mandula-, szója-, rizstejjel.
- csokikrém - ez lehet bármilyen krém, puding, öntet. Mindenképp figyelembe kell venni a felkészülésnél, hogy valószínűleg ide is kell tejjel számolni.
- vanília puding - ebből nem kell egy egész adag, keveset szórtam a rizshez, hogy kocsonyásabb állaga és vaníliás íze legyen.
- vaníliás cukor - a mennyiséget ízlés szerint, én három kis zacskót szórtam bele.
- mazsola és kókuszreszelék - na ezek aztán tényleg bármire cserélhetőek, friss gyümölcs, aszalt gyümölcs, csokidarabok, mogyoró, vagy mindezek vegyesen.
- rumaroma - ez akár el is hagyható, vagy bármilyen aromára cserélhető, nekem rum volt itthon.
- málna szörp - ezt dekoráció gyanánt öntöttem végül rá, de remekül passzolt ízben is. Természetesen ez is variálható, kinek mi van otthon, juharszirup, tojáslikőr, csokiöntet, bodza szörp - most hirtelen ezek jutottak eszembe.
Így készült:
A maradék rizst felöntöttem tejjel, lassú tűzön elkezdtem melegíteni. Nem sok tejet használtam az elején, de aztán fokozatosan még öntöttem bele, mert szépen felszívta a rizs. Az a lényeg, hogy olyan jó masszás legyen. Kevergetés mellett folyamatosan kerültek bele az ízesítők: a vaníliás cukor, a kókuszreszelék, a rumaroma, a vanília puding, meg a mazsola is. Amikor az utolsó adagolt tejet is kellően felszívta a massza, félretettem hűlni. Addig megcsináltam a csokikrémet, ez most sima instant cucc volt, tejjel összekeverve 3 perc. És tulajdonképpen el is készült a desszert, a többi már csak a tálalás. Nálam így volt: pohár aljára a rizses massza, rá vékony csíkban, a pohár széléhez közel öntött málnaszörp, aztán a csokikrém rákanalazva, majd megszórva a teteje mazsolával. Egy kis hűtőben állás elég jót tesz neki.
Nővérem azt mondja, hogy szerinte direkt főzök mindig ennyi rizst, hogy aztán tovább variálhassam. Tudat alatt lehet, hogy így van, de inkább kötném a főzés területén rejtélyes okokból jelentkező megalomániámhoz. Mindenesetre ha már olyan terebélyes lesz a blog, hogy külön rovatok is lesznek benne, akkor feltétlenül nyitok egy "maradékok" rovatot is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése