Van egy hely Európa közepén, a Kárpát-medencében, a Délegyházi-tavak mellett, ahol néha napján az ember átkerülhet egy másik dimenzióba. Egy olyanba, ahol megszűnik minden rossz, eltűnik a hétköznapokra telepedett nyomasztás, nem pörög az agy körbe-körbe az aktuális gondokon. Helyette mindig süt a nap, mindig szól a zene, megáll az idő, és csupa kedves ember veszi körül egymást. A dimenziót Lipi Brown feltételezhetően egy varázspálca segítségével hozta létre, elnevezte Simmer Down-nak, és minden évszakban egyszer megnyitja a kapuit egy hétvégére.
És hogy mi is történik itt? Először is összefújja a szél a magyar reggae massive-ot. Zenészek egymás között. Kinek milyen új lemeze van, mik az új pletykák. A kutyák szaladgálnak, a hangfalak dübörögnek, az újonnan érkezettek leszaladnak a tóhoz megcsodálni, majd csatlakoznak a törzshöz. A selectorok egymást váltogatják a pultban, néha felhangzik Lipi melodikája, néha pedig valaki magához ragadja a mikrofont, és megmondja mivan. És itt van a világon a leggyönyörűbb naplemente, a legcsillogóbb víztükör, a legzöldebb fű. Peace, love, respect & unity.
És bográcsozás. Általában dubgulyás és skalászlé. De néha az nincs, és akkor meg más van. Tavaly elvállaltam a törzs megetetését, és akkor először bográcsban is megcsináltam a barnasörös gulyást, ami már itt is szerepelt. Ezúton is nagy köszönet Robinak, aki akkor elbánt az ipari mennyiségű marhalábszárral csodás kései és technikája segítségével, A-nak pedig a lelki támogatásért és az összes többi hozzávaló feldarabolásáért! Az idei tavaszon nem úgy alakultak a körülmények, hogy nagylétszámra menjen a főzés, de azért a bográcsozás nem maradhatott ki. Végül "csak" 18 embert sikerült jóllakatni. Paprikás csirkével.
A paprikás csirke (vagy csirkepaprikás - szerintem nincs különbség) a leghálásabb mutatvány, az örök favorit, a legegyszerűbb magyar fogás. Szerintem. Kevés dolog kell hozzá, kevés idő alatt megvan, és kevés olyan pontja van, ahol el lehet rontani. Mutatom:
Hozzávalók - ez most egy sima lábosos verzió, hiszen azt picit gyakrabban készítünk, mint bográcsot:
- Egy-másfél kiló csirke - vegyesen szoktam mellet és combot, mondjuk egy egész mell, hozzá meg 2 comb. Ha nincs szétkapva két részre eleve a comb, akkor azt illik kettévágni ehhez az ételhez.
- 1 nagyobb vöröshagyma
- pirospaprika
- 1 paprika
- 1 paradicsom
- só
- néha fokhagymát is teszek bele, de elhagyható
- 1 kis tejföl a főzéshez, 1 nagy tejföl a tálaláshoz
- tészta - köretnek persze lehet mást is választani, de tésztával a legkirályabb
Így készítem:
Tűzhelyre lábost, abba olajat (nem spórolósan), forró olajba meg kockákra vágott hagymát teszek. Amikor már egy-két hagyma a pirulás jeleit mutatja, lehúzom a lábost a tűzről, és megvárom amíg abbahagyja a hagyma a rotyogást. Ekkor megszórom jó bőven pirospaprikával, elkeverem. Annyit szoktam rá szórni, hogy nagyon sötét színe legyen. Lehúzni meg ezért kell a tűzről, mert állítólag ha forrón keverjük bele a piros paprikát, akkor megkeseredik. Sose próbáltam még ki, hogy ez valóban így van-e.
Szóval, a paprika elkeverése után visszateszem a lábost a tűzre, megvárom amíg újra felforrósodik, és akkor belerakom a csirkét. A mellet negyedelni szoktam, a combot kettévágom, ahogy fent is írtam. Pirítom, kavarom folyamatosan, és megsózom. Amikor már kifehéredett a csirke, akkor felöntöm vízzel. Nem kell sok. Mondjuk én kicsit mindig eltúlzom, így a végén szaftosabb lesz a kelleténél, de igazából sose bánom, mert olyan finom a szaftja is. Akár maradék tésztával (mert mindig marad) is simán elfogyasztom.
Víz után a paprikát és a paradicsomot is beleteszem. Mindkettőt negyedelve. Ezután fedő kerül rá, és békén hagyom, dolog már nincs sok vele. Ja, közben persze megfőzöm a tésztát. Nagyjából egy óráig fő a csirke a paprikás lében. Ízléstől függ - én azt szeretem, ha már szinte leesik a hús a csontról. Ekkor beleteszem a kis tejfölt. Óvatosan kell vele bánni, inkább csak rázogatni, nem keverni. Egyet rottyan, és kész. Tálaláskor kerül elő a másik tejföl, egyrészt azért mert jó hozzá, másrészt azért, mert talán elkerülhető a nyelv leégetése, ha azonnal hozzá szeretnénk látni, márpedig...
A bográcsos verzió ugyanezzel a metódussal készül, csak ott picit nehezebb lehúzni a tűzről a paprika-szórás előtt, illetve a mennyiségeket arányosan meg kell növelni hozzá. Ebben az esetben a tésztát nem külön szoktuk főzni, hanem az is belemegy a bográcsba, így aztán figyelni kell rá, hogy megfelelő leve legyen (a túlzás itt pont helyén való), mert a tészta jó sok vizet felszív.
Ezúttal is sikere volt a paprikás csirkének, családunk legkisebb tagja kétszer is a bográcshoz járult, pedig nem jellemző rá, hogy a kolbászon és a csokin kívül túl sok mindenért lelkesedne. Ramses, a holland cimbora pedig ékes magyarsággal a vacsora után annyit mondott: ez kurvajó volt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése