Nagymamám régen a Gázműveknél dolgozott, így a szakácskönyvtáram fejlesztése csöppet sem a nulláról indult: már a kezdetekkor jelentős mennyiségű Gázművek által kiadott darab volt benne, amik természetesen hasznos gyakorlati tanácsokkal is szolgáltak a háziasszonyok számára a gáztűzhelyek rendeltetésszerű és takarékos használatáról. Főzzön, süssön gázzal! Főz, süt, fűt, hűt a gáz! Segítsünk főzni? Sose nyitottam ki őket, de megválni tőlük sincs szívem.
Mostanra meg már van egy egész polcnyi szakácskönyvem, nem csak gázos. Viszont nagyon ritkán használom őket - ha valamit nem saját kútfőből csinálok, akkor mindig elolvasok hozzá több receptet is az interneten, aztán úgy mixelem őket, ahogy a leginkább tetszik. Nem akarok azért ennyire felvágni, nyilván vannak kivételek. Például az első alkalmas sütik esetében nem vagyok olyan bátor, hogy bármennyire is improvizáljak, még mérleget is szoktam használni! De azért van pár kedvenc könyvem, amiket akkor is forgatok, ha csak inspirációt gyűjtök. Ilyenek Váncsa István szakácskönyvei (Ezeregy Recept, Lakoma), amik igen szórakoztató olvasmányok, szinte mindegyik recept egy novella. Vagy a Nélkülözhetetlen sorozat, amikben meg csodás fotók vannak. A Nélkülözhetetlen Ázsiai könyvet Momentán Orsitól kaptam akkor, amikor elkezdtem lelkesen főzni. Vagy ezért kezdtem el lelkesen főzni.
Nos, ebben a könyvben van az Indonézia fejezetben a satay recept, amire az elsők között kaptam rá. Különleges, ízes, könnyen elkészíthető. A satay elvileg a teljes fogás neve, ami valamilyen fűszeres hús (csirke, kecske, marha, hal, stb), nyárson grillezve, valamilyen szósszal tálalva. Ebből talán a legismertebb a csirke és a mogyorószósz kombinációja. Az is előfordul, hogy satay-nak hívják magát a mogyorószószt. Én is. Ugyanis a hangsúly szerintem azon van. A hozzá való csirkesütést nem szoktam túl komolyan venni, konyhában nem grillezek, nem nyársazok, nem veszek elő még négyféle hozzávalót a csirke pácoláshoz - a mostani esetben ugyanazt a pácot kapta, ami a szószba is került. Mondjuk én simán rizzsel is megenném a mogyorószószt, a csirke csak alibi, szóval...
Nagyon rég csináltam már satay-t, és a Nélkülözhetetlen Ázsia jelenleg egy raktárban, egy dobozban várja a szabadulást, ezért úgy gondoltam, most is a jól bevált technikával indulok neki a dolognak: pár receptet megnézek, aztán megcsinálom ahogy gondolom. Igazából egyet néztem meg, de azonnal be is csuktam, menni fog ez saját kútfőből is. És a kezem önálló életre kelt, szedte össze a hozzávalókat, pácolta a húst, kavarta a mártást. A rizsből persze megint egy tonna lett, de ez a lentiek szempontjából most lényegtelen. Illetve szeretném hozzátenni, hogy ez az az étel, ami csöppet sem fotogén, ezt egyszerűen csak meg kell enni, nem fotózgatni. Pláne, ha dark szójaszósszal készül.
Hozzávalók - szósz és csirke:
- 1 konzerv kókusztej (4dl)
- 1 zacskó pörkölt mogyoró - sósat szoktam venni, bár a legtöbb receptben natúr van. Sőt, van olyan is, hogy nyers mogyorót ír, aztán azt pörköljem meg. De nem vagyok tök hülye, ha már egyszer lehet kapni pörkölt mogyorót, akkor minek vesződjek vele én? A szósznak meg szerintem kifejezetten jót tesz az a kis só, ami a mogyorón van. Ízlés kérdése.
- Csirkemell - vagy bármilyen hús, kinek mihez van kedve. Ez most csirke volt, mennyiségre másfél mell.
- 1 kis hagyma
- Fűszerek: gyömbér, curry, barna cukor, szójaszósz, lime (citrom volt csak itthon, szóval itt hibádzik a recept)
- Plusz hozzávalók a csirkepáchoz: halszósz, olíva olaj
Így készült:
Először a csirkepácot készítettem el, aztán a mogyoró szószt (addig csirke a pácban). Közben meg a rizst is. A páchoz összekevertem a hozzávalókat egy tálban: a kókusztejből 1 decit, löttyintés olíva olajat, szójaszószt, halszószt, gyömbért, curryt, lime/citrom levét. Csirkét csíkokra vágtam, beleforgattam a pácba.
Mogyorószószhoz apróra vágtam egy kis méretű lila hagymát, robotgéppel ledaráltam a mogyorót. Lehet egészen finomra, vagy durvára is őrölni, most a durvább verziót választottam - ebben az esetben nem is annyira szósz, hanem inkább köret jellege lesz. Hagymát olíva olajon megpirítottam, aztán ment rá a mogyoró. Kis átkeverés után sorban jöttek a többiek: kókusztej (a maradék 3dl), gyömbér, curry, szójaszósz, lime/citrom lé, barna cukor. Mennyiségeket nem írok, ezt bizony kóstolni kell folyamatosan, úgy lehet beállítani a megfelelő íz kombinációt. Nem kell sokáig főzni, gyakran megkeverve olyan 10 percig rotyog.
A csirke meg ugye csöppet sem az autentikus satay, de az íze kiváló lett: nagy vas wokot előkaptam, forró olíva olajra csipesszel rádobáltam a csirke csíkokat. Körbepirítás után megszórtam barna cukorral és nyakon öntöttem a maradék páclével, letakarva főztem. Egy idő után lekerült a fedő, és addig rotyogott tovább a csirke, amíg a páclé egészen sűrű szósszá lényegült.
Szóval ilyen az én satay-m, gyors, egyszerű, finom. Ha bármilyen más recepttel pontosan megegyezik, az a véletlen műve. Zárásképpen azért ideteszem Mautner Zsófi receptjét is, ha valaki mégis a csirkére is nagyobb figyelmet fordítana, legyen hozzá megbízható forrás >>
Illetve még egy rémisztő fotót a satay-ról :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése