Amikor életemben először egyedül mentem a közértbe, élesztőt kellett vennem. Az akkor még barátságos környéknek mondható Népszínház utcában laktunk, meleg nyár volt, az aszfaltból sütött a forróság. Piros nylon rövidnadrág volt rajtam, valami trikó, fehér térdzokni és szandál. Kisméretű izzadt markomban szorongattam a fém tízest. Úristen, visszajáró is lesz, nagyon kell figyelni! És mi az az élesztő? Egyelőre annyit tudunk, hogy a hűtőpultban kell keresni egy kis kockát. Remélem az a kedves néni lesz a pénztárban, ő biztos segít. Mindegy, addig is a legfontosabb, koncentráljunk a céltudatos gyaloglásra, se túl lassan, se túl gyorsan. Mintha már százszor mentünk volna egyedül a boltba, és rutinból menne a zebrán átkelés is.
Nem emlékszem, hogy sikerült-e abszolválni a nagy bevásárlást, került-e élesztő a konyhába. De a friss élesztővel azóta sem vagyunk nagyon jóban, bár legtöbb esetben már megtalálom a boltban. Egész sokáig nem is foglalkoztam olyan sütivel, amibe élesztőt kell tenni, sikerült harmincvalahány évig elmanőverezni a konyhában úgy, hogy fel sem merült az élesztő gondolata. Meg ez az egész kelesztés, dagasztás - túl nagy macerának tűnt. Emlékszem, ahogy mama az ujjatlan, műszálas otthonkájában, derekához támasztva a vájlingot, nagyon sokáig dagasztotta a tésztát, egyik lábát néha a sámlira felrakva támasztott alá, legalább egy órának tűnt. Pedig csöppet sem para. Még csak nem is egy óra, hanem mondjuk 5-10 perc az egész.
Tavaly csináltam először kalácsot. Akkor eléggé megtetszett, hogy simán tudok csinálni ilyen cuccot is, így egyből egy másikat is sütöttem utána. Most meg, hogy húsvéti lázban égek, a tegnap megfőzött sonkához egyértelműen járt a kalács is. Tévedés ne essék, a friss élesztőt ezúttal is megkerültem, és az instant verzióval csináltam a kelt tésztát. Nem tudom van-e a végeredményben minőségbeli különbség, de ez a kalács jó lett, nagyon jó.
Hozzávalók:
- fél kiló liszt
- 10 deka porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 tojás - egy a tésztába, egy a kalács megkenéséhez
- 2,5 deci tej
- 1 csomag instant élesztő - ezt egy kis langyos tejbe áztattam mielőtt a tésztába került
- 100g margarin
- csipet só
Így készült:
Elővettem egy nagy keverő edényt. Beletettem minden hozzávalót, beleértve a tejbe áztatott élesztőt is. Összegyúrtam, tovább gyúrtam, egészen addig, amíg egy jó állagú, nem tapadós tésztát kaptam, amit a levegőben tovább gyömöszöltem. Csak azért a levegőben, mert tetszett az állaga és a mozgása, ahogy egyben marad az egész, akármerre húzom-nyomom. Aztán visszakerült a tálba, letakartam egy textillel, és beraktam megkelni a sütőbe a legkisebb fokozatra. Ez 50 fok volt, így egy órát kelt. Ha valakinek nincs olyan sütője, ami alkalmas egészen alacsony hőfokon menni, az egy előre bemelegített, majd kikapcsolt sütővel is csinálhatja. Ha dübörög a fűtés szezon, akkor egy meleg hely is jó a lakásban. De nekem jobb ez a sütős megoldás. Egyszer az egész fürdőszoba polcot és mögötte a falat is beterítette egy elszabadult kelt tészta - elég macerás volt feltakarítani a feléledt massza után.
Amikor letelt az egy óra, kivettem a tésztát, belisztezett deszkán kicsit átgyúrtam újra - ekkor összeesik szinte eredeti állapotára, de semmi pánik, jön majd még egy etap kelesztés. Átgyúrás után három egyenlő részre osztottam a tésztát, és három hosszú rudat formáztam belőle, aztán ezeket szépen befontam. Már az elején látható volt, hogy a három egyenlő részre osztás természetesen nem sikerült egész pontosan, így a kalács egyik ága picit dominánsabb lett a többinél, de ez legyen a legnagyobb gond. Fonás után sütőpapírral borított tepsibe tettem a fonatot, konyharuhával letakartam, ment vissza az 50 fokos sütőbe további fél órára.
Amikor ez letelt, akkor kivettem a kalácsot, felnyomtam a sütőt 150 fokra. Kalácsot bekentem a felvert tojással, visszaraktam a sütőbe. Fél óra alatt el is készült.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése