Campaniai utazásunk stratégiai időzítésű volt: február vége felé délre utazunk, és mire hazajövünk, indul a tavasz. Nos, ez idén nem jött össze. Picit nehéz a tél leghidegebb hetében, hóesés közepette visszaemlékezni a tengerre, a napsütésre, a déli mentalitásra... és a halas pultra.
Annyi biztos, hogy a harmadik főzős estén is szerepelt egy olyan tétel az asztalon, ami még korábban nem járt a kezeim között (előző estékről articsóka itt, édeskömény itt). Az is tény, hogy aznap már reggel eldőlt a vacsora sorsa, ugyanis nem mertem a véletlenszerű nyitvatartásra bízni, hogy lesz-e tengeri vacsora, vagy sem. Lett. Polip, rák és hal, sült zöldségekkel. A vásárlás hasonlóan zajlott, mint a hentesbácsinál a steak beszerzés: tanácskozás a pult előtt - rámutatás a kívánt termékre. Itt szeretném megemlíteni, hogy A. picit beszél olaszul, így a felét azért szóban intézte. Miután tisztázták, hogy nem ukránok vagyunk, a helyiek meg is dicsérték nyelvi igyekezetét a boltban. Persze lehet, hogy valami egész másról diskurált A. és a halasbácsi, én ugyanis körülbelül 7,5 szót tudok olaszul - mindenesetre őrült büszke voltam rá :)
Hozzávalók - ide se merem írni hány főre, mert megint maradt jócskán reggelire is. De mondjuk legyen 4.
- 2 polip - nevezzük közönséges polipnak. Ez volt az este folyamán a számomra újdonságot jelentő tétel, ugyanis így egyben, ekkora méretben még nem volt vele dolgom. Amikor szétnéztem az internet csodálatos világában, hogy mások hogy kezdenek hozzá a polip elkészítésének, egy pillanatra elakadt a szavam, és amíg átértem a konyhán, mantráztam magamban, hogy csak legyen kizsigerelve. Ki volt.
- 4 garnéla - a tenyérnyi fajtából
- 2 szelet hal - természetesen fogalmam sincs sajnos milyen típus volt, mert itt mondtuk a halasnak, hogy sütni akarjuk serpenyőben, ő meg egyből felkapott két szeletet ebből. Szép fehér volt, teljesen szálka mentes, középen porc.
- ízesítéshez: fokhagyma, fehérbor, sózott kapribogyó, olívaolaj, citromlé, tengeri só
- zöldségek sütve: hagyma, padlizsán, cukkini, a maradék édeskömény, gomba, kaliforniai paprika, plusz egy narancs, illetve zellerlevél. Utóbbit, egy jó nagy csokorral, ajándékba kaptuk a zöldségestől. Le is görbül ma a szám a kisboltban a csoffadt, 100 forintos, háromszálas "csokor" petrezselyem láttán.
Így készült:
Tekintettel arra, hogy a tengeri cuccoknak nem kell sok idő az elkészüléshez, első körben a sült zöldségekkel foglalkoztam. Illetve némi edény-menedzselési ügy is volt, mert egy darab lábossal, és egy darab serpenyővel rendelkeztünk. De általában nem ez az alap állapot, úgyhogy az ezzel kapcsolatos zsonglőrködést igyekszem minimalizálni a leírásban.
A sült zöldségnek megint csak nem kerítenék nagy feneket: tetszőleges fajtájú zöldségek feldarabolása, olívaolajon megsütése. A sorrendnél most csak annyira erőltettem meg magam, hogy elsőre a hagyma, aztán a többiek, végén a gomba. Így mire a polip megfőtt (ld. később), minden átsült, olyan jó szottyogósra. Persze máskor lehet ezt máshogy is csinálni, ropogósabb, nyersebb fajtára, akkor azért figyelni kell a sorrendre, mi mennyi idő alatt sül át. De most nem ez volt a prioritás.
A polip: darabolva, ízesítve, serpenyőben megsütve képzeltem el. Ezek is olyan jó nagy tenyérnyi méretűek voltak, így biztos ami biztos, inkább előfőztem. Olyan 30 percet adtam neki. Lenyűgöző állatok, csodálatosak a csápjaik, a tapadókorongok, a textúrájuk. Mondjuk ha találkoznék egy méretes darabbal a tengerben, valószínűleg azonnal elájulnék, vagy rosszabb. A. így is picit izgult, hogy esetleg megmozdulnak, de biztosítottam róla, hogy ez nem fog előfordulni. Miután letelt a félórás főzés, félretettem őket hűlni. Itt következett az ügyeskedés az edényekkel, serpenyő felszabadítása a tengeri cuccok számára, fehérbor fogyasztása az első etap lezárására, felkészülés a következőre.
Miközben a polipok hűltek, előkészítettem nekik a terepet a serpenyőben: fokhagymát, kaliforniai paprikát, zellerlevelet és kapri bogyót olíva olajon összesütve, citromlével és fehérborral felöntve. Aztán a polipot feldaraboltam, és ment a serpenyőbe. Pár perc alatt elkészült. Félreraktam, letakartam.
A rák: itt felpörögtek az események, ugyanis a polip már előkészítette a helyüket a serpenyőben, sokat nem teketóriáztam, az ottmaradt szaftot felöntöttem kis olívaolajjal, kis bort is öntöttem hozzá (meg a poharamba), mentek bele egyből a garnélák. Pár perc alatt elkészült. Félreraktam, letakartam.
A hal: a halszeleteket hagytam utoljára, ugyanis mielőtt rávetjük majd magunkat a rákra, jó neki az a pár perc hűlés, hogy ne égjen szét a kezünk pucolás közben. Kicsivel korábban (miközben a polipok főttek) már meglocsoltam a halat citromlével, így csak a polippal és rákkal előkészített serpenyőbe kellett egy kis olívaolaj, pár kapribogyó, és a hal. Pár perc alatt elkészült. Tálaltam.
A Campania trip ezennel véget ért, folytatás a gyömbéres-szaftos csülökkel, amivel a hazaérkezéstől megzuhant lelkünket simogattam, második itthon töltött napunkon :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése