Ahogy arról az előző bejegyzésben szóltam, Campania régióban portyáztunk. Volt pár dolog a gasztro listámon a pizzán kívül is, és mivel volt konyhánk, inkább magam valósítottam meg őket a helyi erők helyett. Első nap az articsókával játszottam, második nap az édeskömény volt soron. A listámon persze nem az volt, csak kiszúrtam a zöldségesnél. A főszereplő itt a marha steak volt.
Aznap Herculaneum-ba (Ercolano Scavi) mentünk. Ez egy lényegesen kisebb római kori maradvány-város, mint Pompei, ugyanakkor pusztult el a Vezúv 79-es kitörése során. Kisebb mérete ellenére nekünk sikerült itt is szinte egy egész napot eltölteni, minden kis kamrába benéztünk, olyan izgalmas volt.
Hazafelé a vonaton abban maradtunk, hogy ha nyitva van a hentes bácsi, akkor steak lesz, ha a halas, akkor polip, ha semmi, - szombat késő délután volt, a hektikus nyitva tartásokban nem sikerült egy hét alatt rendszert találni azon kívül, hogy kb(!) 3 és 5 között szieszta - akkor eszünk valami vendéglőben. A hentes bácsi lett a nyerő.
Viszonylag rövid vacilálás és szótárazás után, kiemelt egy gyönyörű darab marhahúst a kirakatból. Mondtuk neki két szelet, najó legyen három. Ennek természetesen az lett a vége, hogy reggelire is steaket ettünk, csak ajánlani tudom! Hazafelé a már jóbarátunknak számító zöldségeshez mentünk, ahol beszereztük a saláta hozzávalóit, beleértve az édesköményt is.
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen része volt a marhának a hússzelet, ránézésre választottunk, így azért ez nem nevezhető klasszikus recept publikálásnak, inkább csak amolyan hangulatkeltés.
Hozzávalók - igazából 3 főre:
3 szelet hús - itthon elég nehéz igazán jó steak alapanyagot kapni hentesnél is, és az utóbbi időben nem is nagyon tájékozódtam új források iránt, úgyhogy őt tudom javasolni: Gál Józsi, aki a Fővám téri Nagycsarnokban kezdte, aztán megnyitotta saját boltját, a Hegyvidék Bevásárlóközpontban viszi a MészárSteak-et. (a dolog érdekessége számomra, hogy én is szinte ugyanakkor költöztem a hegyvidékre a csarnok mellől, mint Józsi, nem lehet véletlen!). Itt egy jó kis interjú vele a Táfelspiccen.
A salátához:
- 2 fej édeskömény (másfelet használtam fel)
- fél fej hagyma (fehér)
- pár paradicsom
- kaliforniai paprika (itt akkorát lehetett kapni, mint a fejem)
- 2 narancs (Sorrento-ban szedtük egy közösségi kertben (L'agruminato), ami tele volt narancs és citrom fákkal ❤)
- zöld saláta (ez lehet bármilyen zöld cucc, fejessaláta, jégsaláta, endívia, de akár rukkola is, bár azt nem mindenki szereti, énigen)
- fél citrom leve
- olíva olaj
- balzsamecet
A készítés módjában sincs semmi extra. Amilyen mennyei étel (szerintem), annyira egyszerű és gyors. Az édesköményt azért kiemelném mégis, mert azzal is most dolgoztam először. Úgy bántam vele, mint a hagymával, a szerkezete is hasonló, két végén levágás, csíkokra szeletelés. A saláta többi hozzávalója is feldarabolva, olíva olajjal, citrommal és balzsamecettel meglocsolva.
Illetve a steak sütés módjáról is szólnék, mert arra azért picit oda kell figyelni, pár szabályt be kell tartani. Én a medium verziót preferálom, így ettük hát mi is. Ennek lényege, hogy belül rózsaszín maradjon a hús, az se baj, ha kis vér is csordogál belőle a fogyasztás során, szóval inkább medium rare. Erről már számos jól összeszedett írás megjelent, így a részletekbe nem megyek bele, itt például remek összefoglaló található.
A három szabály, amit betartottam:
- nagyon rövid ideig, hirtelen sütöttem, hogy a kívánt medium állagot érje el (kb. 2-2 perc mindkét oldalát - mondjuk elég vékony szeletet kaptunk a bácsitól, így ha valaki masszívabb darabbal áll szembe, azt azért tovább kell sütni picit),
- nincs nyomkodás, szurkálás sütés közben, nehogy már veszítsen a benne lévő szaftokból (ezt valahol olvastam, vagy hallottam, mindenesetre számomra teljesen helyénvaló tanácsnak tűnik, azóta be is tartom)
- bors mehet rá még nyersen, de sót kizárólag a legvégén használok, az utolsó pár másodpercekben. Mondjuk bors épp nem állt rendelkezésre, de nem is hiányzott különösebben. A sózás dolgot a fent belinkelt cikkben nem így csinálják, ott előre megsózzák. Ez is gondolom olyan több-iskolás sztori, én mindenesetre a szinte utólag sózás híve vagyok steak esetében, mert a só is kiszívja a nedvességet a húsból.
Az mondjuk most, a fotókról jutott eszembe, hogy a steak szaftban sült krumpli is járt a vacsorához: krumplit felkockáz, megfőz, forró hús szaftos serpenyőben megpirít.
És így néz ki az édeskömény, hátha valaki még nem találkozott vele, vagy nem párosította a zöldséget a névvel:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése