Barna sörös gulyás

- Háát, bocs, de egy gyerekkori trauma miatt egyáltalán nem szeretem a gulyást...
- Azért kóstold meg!
(30 perc múlva)
- Jöttem repetázni. Harmadszor. Lehet?

Igazából ma azért csináltam meg újra, mert feltétlenül fel akartam tenni ide, de sajnos nem találtam róla értékelhető képet - így kénytelen voltam CSAK a fotók kedvéért menüre tűzni ezen a hétvégén...

Ezt az ételt szinte azóta főzöm, hogy egyáltalán főzök. Az "eredeti" recept egy Jamie Oliver könyvből származik. Az a recept már nem tudom pontosan hogy volt, de az alap ízeken biztosan nem változtattam: marhahús, zellerszár, rozmaring és barna sör. Készült már sűrű leves formában, még sűrűbb ragu verzióban, bográcsban óriás mennyiségben, kis vaslábosban két (najó négy) személyes adagban. Eredetileg mindig úgy csináltam (talán a receptben is így volt), hogy valamilyen gombócot és párolt lilakáposztát adtam mellé, de most csak az alap receptről szól a történet. Még gondolkozom mi legyen mellé, meglátjuk a végén milyen sűrű lesz, vagy mihez lesz kedvem - simán lehet, hogy csak megpirított kalácsot tálalok mellé, tunkolni.

Hozzávalók egy kiló húshoz:
- 1 kiló marha lábszár
- 2-3 doboz/üveg barna sör - a sör mennyisége aszerint változik, hogy milyen sűrűségűre szeretnénk az ételt, illetve mennyi fogy az előkészületek közben. Most a kicsit sűrűbb verzióra hajtok, így kezdésnek belement egy doboz, egy másiknak a felét megittam, annak a másik fele szintén a raguba került. Eredetileg Guinness van benne emlékeim szerint, de én szentségtörő módon rendszerint barna Staroprament használok. Lehet, hogy a Guinness-szel teljesen más kaja lenne a végeredmény, talán egyszer kipróbálom...
- 3-4 zellerszár (angol zeller)
- egy csokor friss rozmaring - ennél az ételnél lehetőleg ragaszkodom a friss verzióhoz, de nyilván nem dől össze a világ, ha épp nincs kéznél
- 2 közepes méretű lilahagyma
- 2-3 sárgarépa
- 1-2 fehérrépa
- 1 kis zeller, levelével együtt - erre akkor lehet szükség, ha a zellerszárak igen csenevészek, és abból is csak kettő volt itthon. Más esetben elhagyható, vagy tetszés szerint beletehető, ízlés és kedv dolga
- ugyanez a helyzet a krumplival is - szintén a séfre van bízva, hogy milyen hangulatban van, milyen ételt képzelt el a tányéron. Bográcsos verzióban, nagy létszámú bulikán ajánlott.
- olívaolaj (lehet sima olaj is, vagy bacon, esetleg zsír)
- só
- további opcionális hozzávalók: erdei gomba (most majdnem kipróbáltam bele, de aztán mégse), bacon (az elején, a hagymával együtt kerül bele), tejföl tálaláskor, bármilyen zöldség

Így kell:
A lábszár felkockázásával kezdődik. Ez elég vacak meló, mindenképp kell hozzá egy rendkívül éles kés, illetve a sör kortyolásra odakészítve, idegrohamot megelőzendő. 2-3 centis kockákat javaslok, de ízlés kérdése, meg a rendelkezésre álló időé. Mondjuk ha utóbbi nincs, akkor ne ebbe az ételbe fogjunk bele. Sok dolog nincs vele, viszont jó lassan készül el. A lábszár előkészítése szintén ízlés kérdése abból a szempontból, hogy mennyire tisztítjuk meg. Aki nem szereti a zsíros, porcogós, nem színhús részeket, az többet fog küzdeni a hússal. Én csak az igazán durva részeket vágom le róla, és ami eléggé nagy maradt hozzá, hogy később megtaláljam az ételben eltávolítás céljából, az megy is bele a hússal együtt az elején.

Ha kész a hús darabolás, elégedetten nagyot kortyolni a sörből. Majd lisztben megforgatni a hús kockákat. Lilahagymát felkarikázni, zellerszárat feldarabolni, rozmaringot leveleire szedni, a sör már ugye oda van készítve.

Olajat hevíteni (vaslábos itt is hálás találmánynak minősül), hagymát beletenni, pár percig kevergetés mellett fonnyasztani. Majd következik a zellerszár és a rozmaring. Átkeverni, hogy minden átvegye a hőfokot. Mehet is bele a lisztbe forgatott hús, ezt barnás színűre pirítani. Aztán a sörrel felönteni. Úgy készüljünk az adagolásával és fogyasztásával, hogy más folyadékot nem kap az étel!

Legkisebb hőfokra tenni és várni. Kb. 3-6 órát. Közben persze néha ránézni, folyadék mennyiséget csekkolni, pótolni ha szükséges (csak sörrel!), megkeverni, hogy az alja se kapjon oda. 2 óra után azért már meg lehet kóstolni a húst, illetve mehetnek bele az addigra már megpucolt és feldarabolt zöldségek, valamint itt jön először a só. Nem túl sok, csak éppen hogy a zöldségeknek is jól essen. Innentől úgyis folyamatos kóstolás van, ha kell még sózás.

Viszont NAGYON fontos, hogy a végét ne kapkodjuk el! Ha már nagyon kivagyunk, akkor együnk inkább egy falat bármit (sovány vigasz), de nincs annál rosszabb, amikor korán nyilvánítjuk késznek ezt az ételt. Ha úgy érezzük, hogy már kész a hús, akkor számoljunk rá legalább fél órát, de inkább többet.

Bogrács esetében itt kezdődik a "még félóra" mondás - és ez legalább négyszer. Már gyülekeznek az éhezők a tűz körül, egyre többen kérnek a fakanálról kóstolót, pár önjelölt séf megpróbál meggyőzni, hogy ez bizony kész van. Megéri ignorálni mindenkit, és kivárni a nagy pillanatot, amikor tényleg elkészült az étel: a marhahús szétesik a szádban, a szaft pedig csiklandozza a torkod. Akkor jó!

ps: végül úgy döntöttem, hogy a köret tényleg csak kalács lesz, így azért a zöldségekkel együtt belekockáztam még 3 közepes krumplit is. Ja, és egy doboz sör elég lett volna rá, a második másik felét akár meg is ihattam volna...