Eljöttünk Olaszországba, hogy megnézzük mi a helyzet itt. Nápoly, de inkább a környéke. Szóval ezt most telefonon írom, élő közvetítés Torre de Greco-ból, a Villa Vesuvio legfelső emeletéről - azt most nem ecsetelem, hogy milyen pazar a kilátás a privát tetőteraszunkról, csak annyit mondok, a legmenőbb alapanyagok egy sarokra vannak. Egy: zöldségestől friss articsóka, olajbogyó, sózott kapribogyó, paradicsom, amilyen otthon ilyenkor sehol nincs. Kettő: kicsit arrébb a kisboltból ide kapcsolódóan parmezán (nem ide kapcsolódóan roppanós friss meleg kenyér, ricotta, mortadella, mandulás sütike, stb). Három: a velük szemben lévő borboltban palackos és kimért borok, grappák, és hazai unikum baileys felirattal 12 euróért. Utóbbit nem vettünk.
Nade, térjünk a tárgyra. Soha nem készítettem még semmit articsókából. Most elolvastam pár receptet, hogy mégis mit kell vele csinálni, hogy kell megpucolni. Mindenhol úgy kezdik, hogy áztassam be citromos vízbe. Nos, mi a citrom egyik őshazájában elfelejtettünk venni, szóval kis tanakodás után végül nem is lett itthon - így futottam neki a dolognak.
Mondjuk ez a pucolás dolog sem volt teljesen világos, szóval félreraktam az okoskodásokat, és nekiestem úgy, ahogy én gondoltam. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis kellett egy grappa, egy pohár bor, illetve az utolsó pillanat kivárása ahhoz, hogy rávegyem magam.
Hozzávalók:
- 2 articsóka
- 1 hagyma (fehéret raktam bele, nem tudom hogy hívják)
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 konzerv paradicsom, amiben egyben vannak a paradicsomok
- 10 karika hazai kolbász (csakis az íze kedvéért)
- fél doboz sózott kapribogyó (ilyet otthon még nem láttam, nagyszemű só kristályok vannak a bogyók között, nincs leve se - szerintem egy otthoni kis dobozos és némi só hasonló hatást ér el az étel tekintetében, én ezúttal sózni nem fogom a szószt, csak a tészta főzővizébe került kicsi)
- 1 löttyintés vörösbor
- fél zacskó penne
- kis olíva olaj
- reszelt parmezán
(Fűszereket elfelejtettünk venni, de ilyen alapanyagok mellett max egy kis friss bazsalikomot és borsot tudok elképzelni)
Így csináltam - már meg is ettük, úgyhogy egyből a konklúziót is tartalmazza:
Tésztafőzést nem ecsetelem, aki azzal nem boldogul, az a többinek se vágjon neki, nem mintha olyan bonyolult recept jönne.
Kolbászt felkarikáztam, hagymát cikkekre vágtam, fokhagymát lezúztam. Kapribogyót kinyitottam, majd szembesültem a sós mivoltával, kóstoltam, döntöttem a további sózás elhagyásáról. Articsókák kerülgetése, még mindig egyben vannak.
Serpenyőben olaj forrósítás, rá a hagyma, kis idő múlva a kolbász is. Olvastam, hogy a citrom az articsókához talán azért kell, mert gyorsan bebarnul - még egy indok a halogatásra. De itt már nincs mese, neki kell állni. Szóval én úgy pucoltam, hogy a külső masszív leveleit leszedtem, aztán negyedeltem őket. A belsejében van ilyen szösz szerű, azt kiszedtem. A levelei vége meg elég szúrósak (még a kicsi belső leveleknek is), azokat levágtam. Aztán felcsíkoztam az általam ehetőnek ítélt részeket. Itt még kihullott pár masszívabbnak tűnő levél. Mire az utolsó negyednek is a végére értem valóban jól bebarnult a többi. Egyéb hiányát nem éreztem a citromnak, szóval egyáltalán nem gáz, ha nincs.
Közben a kolbász és hagyma kellően összebarátkoztak a serpenyőben. Belekerült a fokhagyma, az articsóka, majd a kapribogyó. Rövid ideig tartó összesütés után kaptak a nyakukba egy deci vörösbort, majd ráöntöttem a paradicsom konzervet is. Kb. fél óra alatt megpuhult az articsóka. Tészta, szósz, parmezán, hozzá friss paradicsom és olíva bogyó.
Félúton egyszer ráöntöttem egy kis vizet, mert kóstoláskor még nem volt elég puha az articsóka - ekkor egy kicsit meg is ijedtem, hogy a külső levelek kidobálása tekintetében nem voltam elég szigorú, de aztán végül minden remek lett. Mondjuk elbírt volna mégegyszer ennyi kolbászt is.
Ez meg legyen a ráadás, csak mert gyönyörű és nagyon finom itt délen:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése